Rendezvények

Az Újvidéki Színház vendégjátéka

Médeia-körök (Euripidész nyomán). Személyek: Kronosz – Ferenc Ágota fh. Médeia – Buza Tímea m. v. Iászón – Balázs Áron. Kreón – László Sándor. Dajka – Krizsán Szilvia. Nevelő – Giricz Attila. Aigeusz – Magyar Attila. Glauké – Elor Emina fh. Hírnök – Ábrahám Irén. Korinthoszi nők kara – Huszta Dániel fh., Kőrösi István, Mikes Imre fh., Molnár Róbert fh., Német Attila, Pongó Gábor fh., Varga Tamás fh. Médeia és Iászón gyermekei – Ladisity Nikola, Ladisity Adrianna. Tér: Tompa Gábor és Carmencita Brojboiu. Jelmeztervező: Carmencita Brojboiu m. v. A zenét válogatta: Tompa Gábor m. v. Koreográfus: Lavro-Gyenes Ildikó m. v. Sminkmester: Szabó Margit. Fénymester: Szöllősi László és Majoros Róbert. Hangmester: Salamon József és Bíró Tibor. Ügyelő: Bíró Alekszandra. Fotó: Gavrilo Grujić. Rendezte: Tompa Gábor m. v.

Az előadásról:
„Médeia szerelemféltésének tragikus kitörését és borzalmas szenvedélyességét, a koncentrikus körökben játszódó fájdalom anatómiáját Tompa Gábor rendező a hangokra redukálva Médeia-körök címmel vitte színre az Újvidéki Színház társulatával… A közlésmód e formája a meglepetés erejével hatott, és az előadást az élvezte, aki erre ráhangolódott. Az új közlésforma pedig precízen és matematikai pontossággal szerkesztett előadás, amit mindenkinek meg kell néznie, aki meg szeretné tapasztalni, hogy milyen a mai modern európai színház… Ahogyan a bolygók mozognak a föld körül, úgy a drámabeli közeli vagy távolabbi viszonyoktól függően áll meghatározott távolságban Médeiától a többi szereplő… A történet mesélője (Kronosz) a soron következő »mutatvány« ismertetője, annyit mond görögül: Embros! – és a szereplők mozdulnak, az idő megy tovább…” (Szántó Márta)
„Különös előadáson voltunk az Újvidéki Színházban. Az itt megszokott különböző stílusokat végigpróbált és próbálgató stílusoktól eltérő formájú és kifejezésmódú előadáson. Egy rendezői rituálét láttam, Euripidész Médeia-szövege alapján készült Tompa Gábor rendezésében. Egy pontos és következetes rendezői koncepciót, amelyben a színész csak egy elem volt a rendező gondolatainak a kifejezésrendszerében. Tompa Gábor világosan fogalmazott, ezért is kell tiszta rendezői előadásról beszélni, amelyben a kórusnak jut a főszerep, a közvetítő szerep a nézőközönség és a színészek között is megkönnyíti a történet megértését (csakúgy, mint az antik tragédiákban), a kronológia folyamatosságát, az eseményeket tömören mondó Kronosz Ferenc Ágota, aki feladatát remekül oldotta meg. Mindenki más végzi a rábízott feladatot hangban, mozdulatban, kézfogásban, arcmimikában, abban a körben, amelyre az életében és sorsában rendeltetett.” (Franyó Zsuzsanna)