Rendezvények

Sinka-ének

A sorsban és tájban magára hagyott ember legnagyobb szabadságvágyáról. Sinka István verseinek énekelt előadása az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére. Összeállította és mesét mond: Berecz András előadóművész. Ének: Bakos Árpád (Csantavér), Berecz András, Kulcsár Annamária. Furulya, duda: Juhász Zoltán. Cimbalom: Balogh Kálmán. Citera: Husi Gyula. Duda: Dsupin Pál. Közreműködik: a topolyai gyermekkórus.

I. Földbe ásott furulya / 1. Tilinkó (furulya). 2. Betyárfattyúk (duda; tárogató). 3. Nyári tánc virágporban (citera, hegedű, tárogató). 4. Császár serege (facimbalom; furulya, flóta). 5. Kivándorlók (tárogató, hegedű, cimbalom; facimbalom). 6. Esőt! (tárogató, citera; duda). 7. Lombvetés (furulyák, flóták).

II. Gyalogszekéren / 1. Ki felkél (ikerfurulya; cimbalom). 2. Csillagok (tárogató, citera; furulya, flóta). 3. Páros szakajtó (hegedű, cimbalom). 4. Pesti istállóban (facimbalom). 5. Ne késsél! (duda, citera, hegedű; ikerfurulya).

Serkenj fel!

Serkenj fel, kegyes níp, mer mos jő az hajnal,
aranyszál tollakkal repdes, mint egy angyal!
Ingó-bingó fűszál cifrán felőtöddzik,
liliom-, rózsába meg is türűlködzik.
Amennyi fűszál van a tarka mezőbe,
amennyi csepp víz van a tenger medribe,
annyi áldás szálljík Istvánunk fejire,

szívesen kívánom!

Ílted úgy ződűljík, napod úgy derűljík,
hogy azt a mostoha idő ne borítsa,
hogy azt a mostoha sors ne sértse soha!
A jó Atya karja szemíjjit takarja,

szívesen kívánom!

Serkenj fel kegyes níp, mer mos jő…