Folyóiratok

Kalangya, XI. évfolyam (1942. október) 10. szám

Fekete Lajos: Nyárutó

Ki mondaná meg, hol hamvadnak el
így nyárutón a lankadó tüzek?
Szívem csendes… Fel-felujjong mégis,
hogy a szerelem most gyújtotta meg.
Ugye kedves, mi magunkba rejtve
nem kérdezünk a nyári tűz után?
S a nyári mámort mégse felejtve
szívünk tüzes lesz, mint a muskotály.
Piros virágként kinyíló szádra
míg mosolytalan, kemény és komor
győzedelmes számat szorítom, –
csókod tüzel, mint menyegzői bor.
S így búcsúzva az eliramló nyártól,
piros csókok keszkenője repdes
fejünk fölött, de az elmúláshoz
könnyet ugye nem hullatunk, kedves? [466]

Oldalszámok: 89