Folyóiratok
Kalangya, XI. évfolyam (1942. június) 6. szám |
| Majtényi Mihály: Bácskai vásár |
| Nemrégiben egy halom papírhulladékban néhány régi kéziratos füzetre bukkantam. Érdeklődéssel halásztam ki a múlt század elején írt hiányos füzeteket, amelyeknek egyike másolatban őrizte meg Csokonai, Fáy András és néhány más tollforgató diák ismert vagy eddig még nem is ismertetett írását. Ez a füzet 46 lapos, az eleje és vége hiányzik. Az első átpillantásra megállapítottam, hogy egy tréfa és verskedvelő debreceni vagy sárospataki diáknak a maga mulattatására gonddal lemásolt gyűjteménye. A diákok körében akkoriban ez divatos volt, s ha egy-egy ilyen kéziratos gyűjtemény előkerül, majdnem mindig akad benne valami új érdekesség. Ennek a füzetnek első megmaradt lapja egészen megbarnult, tehát az első ívek már régen elkallódtak. A megmaradt rész tartalma jórészben vers, de akad benne néhány próza (egy párbeszéd) és egy versfordítás Ovidiustól rímes magyar tizenkettes sorokban. A teljes tartalom a következő: 1. Az istenek osztozása. (Vers, a szerző neve nélkül, de a vers Csokonaié.) 2. A tolvaj isten… (Jelzése: Cs. V. M. által. Csokonai verse Európa elrablásáról.) 3. Egy magát hánytató Poétának tréfás megkapkodása. (Cs. V. M. által. Csokonai-vers, az eddigi kiadásokban nem szerepel. Amint a következő vers elárulja, Csokonai Szigethi Gábor verselő tógátus diák ellen írta.) 4. A selejtes pénula örökös Urának firkálására írott versek. Írta Szigethi Gábor VI. eszt. Tog. D. (Válasz versben Csokonai előbbi támadó versére.) 5. A Tök panasza – tolmácsolta Fáy András. (Próza, nem ismertethető trágárság.) 6. Az előbbenire. Retour – bilét – Szigethi Gábor által. (Vers.) 7. In promtu… (Vers Fáy Andrástól.) 8. Egy tréfa Fáy Andrástól. Pósfay Lexiconja eleibe Praefatió. (Próza.) 9. Statua Lexicographi. (Latin vers, Fáy Andrástól) 10. Militat omnis amans. (Latin című dévaj magyar vers Csokonaitól, a teljes kiadások közlik.) 11. Ovid. Amor. Lib. I. Elegia 10. Aestus erat. – Fordította Horváth Ádám. (Tizenkettes, rímes sorokban.) 12. A Pándi csuda. Irta Fáy András. (Vers.) [245] 13. A Kályhásmesterek eredete, lelki és testi tulajdonságainak előadása. (Vers, név nélkül, de Csokonaié, a teljes kiadás más címmel közli.) 14. Ars Lullistica, avagy beszélgetés arról, ha laknak-e a holdban emberek? Finkei Tógátus által. (Párbeszéd prózában, a vége hiányzik.) A másolás a múlt század húszas éveiből való. Az egész gyűjtemény, a másolása is jellemzően elárulja, hogy a gyűjteménybe sorolt írások szerzői élénken érdekelték az akkori kollégiumi ifjúságot. Tréfás, csipkelődő és dévaj írásaikat szívesen örökítették meg maguknak a diákok. Ezek a sorok akkor még nem jelentek meg nyomtatásban, sőt egyik-másik főleg tartalma miatt később sem. Érdekes véletlen, hogy éppen most, amikor tüzetesebben átböngésztem ennek a kéziratos füzetnek tartalmát, kezembe került Szilády Áron Irodalomtörténeti Közlemények 1895-ből való évfolyama s ennek harmadik füzetében Verseskönyv a század elejéről című közleményében Balassa József egy hasonló s tartalmában ezzel részben meg is egyező gyűjteményt ismertetett. Balassa József akkoriban Somogy megyében Visontán talált egy ilyen kéziratos könyvet. Ennek több olyan írását említi, amely az én gyűjteményemben is megvan. (Fáytól a Pándi csuda, A Tök panasza, Csokonaitól az Istenek osztozása, Európa elragadtatása.) Csokonai összes műveinek legteljesebb és legújabb kiadása (1922) Harsányi István és Gulyás József sárospataki tanár gondos és alapos munkája. Ez a kiadás sem említi Csokonainak az én gyűjteményemben lemásolt Egy magát hánytató Poétának tréfás megkapkodása című versét. Nem tudok róla, hogy erre a versre azóta rátaláltak volna valahol s így azt hiszem, hogy ezt a Kalangya ismerteti elsőnek. A vers igazi csokonaias lendületű, a költő valami bosszantó előzmény után írta Szigethi Gábor VI. éves verselő tógátus diáktársa ellen. A versben kigúnyolt versenytárs válaszolt is rá, nagyobb költői önérzettel, hosszabban, de sokkal gyatrábban és bántóbb személyeskedéssel. Mind a két verset a másolat szövegéhez hűen teljes egészében közlöm. Csokonai Verse: Cs. V. M. által Egy magát hánytató Poétának tréfás megkapkodása Fráter! ha már te is verset mersz koholni Ugy a' Várdi czigányt nem lehet vádolni Hogy a' harangöntést bátran felvállalta 'S mint te a' községet nagyon meg is csalta. [246] Az egész agyvelőd nem nyom három latot Vétek, hogy az anyád életre kapatott. Mindég vetélkedtél, hol eggyel, hol mással, Pedig csak küszködöl a nagy nem tudással. Hogy adtad magadat a Poétaságra? Mi ok indította Káint gyilkosságra? Az ki több náladnál, szóval szoktad marni, A' csirke tanítja az annyát kaparni. Ha lovunk nem volna, úgy szamáron járnánk Ha csak magad volnál, mindent tőled várnánk, Mivel vagyunk sokan, ne hányd magad mindég Mert a Versírók közt csak közlegény vagy még. A sok bolond szókat tanultad rakásra Azokat, kell vagy nem, halmozod egymásra. Ha rád nem vigyáznánk, még mit is nem tennél? A'mennyi eszed van, Poétává lennél. Agyvelőd eléggé mutatja rovását Hogy hányszor kóstoltad a Tempe forrását. Láttam is ez előtt csak egynéhány nappal Hogy ittál belőle egy paraszt kalappal. A'hol a lágykenyér szagát megsajdítod Musád kantárszárát csak arra fordítod. Bennem is találhatsz egy olly jó akarót, A'ki minden héten süttet egy vakarót. Jobb lesz öcsém vess le rólad minden gondot Tegnap kerestek egy Udvari bolondot. Válaszd e'hivatást; úgy is már annak a' Félbolond eszednek hátra tört a nyaka. Abból sintsen semmi, hogy szép Legény volnál Mert az tám meghalna, a'kit megcsókolnál. Ugy befogott a nagy fertelmesség moha Hogy az édesanyád sem csókolt meg soha. Hajadat ollóval még soha sem vágták, Mert a serkék mindég derékban elrágták. Bajuszod szálai egymástól többnyire Távoznak három jó német mértföldnyire. Egy szóval egy sincsen az emberiségbe Ki úgy bujálkodna a fertelmességbe. Ellened esküdött Ötsém még tavaly a' Számtalan sok ezer fekélyes nyavalya. Minden rántzaidba mint egy csapat birke Bárány, annyi sok az Egyptomi tsirke. Anyád kiskorodba nagy hasznodat vette Mert a többit ha sírt veled ijesztette. Bezzeg megegyezne a 'sák a fóltjával [247] Ha megpárosodnál Bosnyák Párdutzával. Tudom, hogy szád ízét most el nem találtam, Midőn e'sorokban veled így tréfáltam. És ha minden részben el nem vagy találva Engedj meg a' pennám nem jól vólt aptálva Hogy most illy sajnosán kihuztam fogadat Oka az, hogy nagyon elhinnéd magadat. 'S ha velem próbálod pennádat megmérni, Írok még, ha ezzel be nem fogod érni. * * * Szigethi Gábor verse: A' selejtes pénula örökös Urának firkálására írott versek Írta Szigethi Gábor VI. eszt. Tog. D. Hé a selejtes bástyába Leomlott épület, kába Otthon tudós gazdája Emeld füled válaszára Kinek lábad rugására Ekképpen nyilik szája (Itt vagy három sorral tovább alkalmasint a másoló hibájából három sor kimaradt.) Ugy e' ki akarsz kezdeni S becsülletem által tenni Kívánod a Styx révén. Én nem bánom, lásd munkádnak Mi lesz dijja; s vad tréfádnak De ha akarsz mérkezni Velem, úgy jó észre tégy szert Mert máskép a rendetlen pert El nem lehet intézni. – Írod hát első sorodba Hogy engemet haragodba Megkapkodsz Barátodat. Megrúgtál, – de nem kapkodtál Kelletén túl konyítottál S kiadtad haragodat. De balgatag mit csináltál Velem; éppen nem vexáltál Tíz nap készült motskoddal. Jól írsz, csak conceptus híjja Ez talentumodnak díjja [248] Igy tudsz első lábaddal. Azt mondád: hogy három latot Nem nyom agyvelőm; no hatot Vagy tám tíznél is többet Nyom a te füled: óh egek! Ha azt meglátom, rettegek Nem látván még ily ebet. Ugy é rágalmazó vagyok, Azért? hogy gyakran nem hagyok Órom alatt piszkálni És mint nagyobbat tégedet Nem hagylak, tartván fékedet Magam felett mászkálni. Megengedj ha téged sértvén Állapotod meg nem értvén Embert szoktam sérteni, Mert rólad hogy ember volnál S valaha okosan szólnál Én fel nem mertem tenni. Sok bolond szókat faragtam, Bánom mikor öszve raktam Hogy tégedet is vélek El nem adtalak; de azon Szók közt a herélt Amazon El nem kél, azon félek. Ha rám vigyázol és leszek Poéta, verseim készek Most is, lásd é ez is vers. Téged, ha nem őriznek is De tám ha főbe ütnek is Nem lehetsz, mert fejed nyers. Az a paraszt kalap, mellyet Emlegetsz, énnálam helyet Nem talál – Te viseled A paraszt ruhát s erkölcsöt A gazdagot, szegényt, böltsöt Illy mundérba tiszteled. A lágy kenyeret szeretem Ugy é? s egész tiszteletem Abba határozódik? Neked van nagy fejed lágya Te tudatlanság jobbágya Mellybe Lelked kínlódik. Tőled, ha mindég verselek Éjjel s nappal énekelek [249] Még se kapok kenyeret, Mert a bő idők is nálad Szűkek, azért száraz vállad S a kein Brod Marchot vered. Írod, hogy tegnap szemléltél Ollyan embert és beszéltél Véle, aki bolondot Keresett egy Úr házába Téged minden valójába Alkalmasnak mondott. És hogy megalkudtál vele Ez igen világos jele Hogy már nekem is írod. Eredj, te igen jó leszel Ugy is oda jó ész nem kell A nyelved pedig birod, A szépséget emlegeted Gyáva ésszel festegeted Mert a Philosophia Erőss állítása felett Égi s földi szépek felett Te vagy Venus szép fia. Ritka szépséged csudálva A tehén fejedhez állva Megnyal borjú képébe S ép azért a szép tudomány Mint betses égi adomány Meg vet szégyenletébe. Magamat fested továbbá Javaslom légy inkább svábbá Mint azt merjed sérteni Le vágják a te serényed Hogy kefét lehessen kényed Ellen is, készíteni. De minthogy az egy kefére Kevés, bajuszod is félre Dűlvén, leavattatik Öszveséggel komisz ruhát Fonalt, holmi rongyos czuhát Tisztogatni tartatik. Gyermekeket ijeszgettek Velem ugy é? és eszeket Fejekből kiverették? Nagy kár, hogy te is eszedet Igy vesztéd el, s tök fejedet [250] Óh be pankróttá tették. Te vagy zsák s fólt egy massába De ne járj már maskarába Elmult a komédia, S hidd el engem bolondjába Meg nem ijeszt holmi kába Verssel a föld korts fia. Előttem pennádat mented Holott, midőn fogad fented Rám, az eszed hibázott Az nem vólt jól megaptálva S a penna hartzhoz csinálva Vagy értelmed káprázott. Azt mondod fogam kihúztad Mikor a föld színén úsztad A tudatlanság vizét Többre ajánlod magadat Ha bosszantom haragodat Csak írj, kapsz arra izét. Most pedig nézd meg írásod Ellenem tett firkálásod Melly a hibák országa. De nem is lehet felőled Fel tenni, hogy még jobb tőled Telnék, mert a jó drága. Többet írok ha kívánod De tudom azt is megbánod Hogy ellenem pennádat Fel fogtad és értésemre Adtad, hogy megsértésemre Nyitád ki büdös szádat. Olvasd el ezen tréfámat Mellyen töltém két órámat És értsd meg, ha van mivel Ha máskor is fogsz bántani S rám rozsdás vaskót rántani Szolgálok a többivel. Szigethy tógátus hosszú és nehézkes versének egyetlen érdekessége, hogy Csokonai külsejére, ruházatára és nyomorára is komolyan célozgat. [251] |
| Oldalszámok: 34 |
Fejlesztette: GAS Softwares