Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Települések

Vissza
Hajdújárás
Település neve az ország nyelvén: Hajdukovo
Irányítószám: 24414
Körzethívószám: +381 24
Körzet: Szabadka
Ország: Szerb Köztársaság
Honlap: hajdukovo.ucoz.com/
A feljegyzések és szájhagyományok szerint sokáig csak a süvöltő szelek járták ezt a vidéket, több évszázad eltelt, mire sikerült ezt a kietlen homoktengert megszelídíteni. Az emberek a XIX. század végén kezdtek idetelepedni. A környékbeli szétszórt települések
kialakulására kihatott a Szeged-Szabadka-Baja közötti vasút megépítése 1865-ben, majd az 1930-as évek derekán, a nemzetközi út kiépítése, továbbá a Böge-ér, a Körös patak, és a Ludasi-tó közelsége, amelyek lehetővé tették az állattenyésztést is.
Hajdújárás Szerbia legészakibb települése. Tizenkét kilométernyire Szabadkától, a város keleti határrészén, a nemzetközi út két oldalán fekszik, a horgosi határátkelőtől 15 kilométerre.

Az egykori Ludas egy részét ma Hajdújárásnak hívják. A két település történelmét nem lehet elválasztani egymástól. Ludassal először 1335-ben találkozunk, amikor is Károly király bevezetteti Magyar Pált Felső Adrián (Adorján) birtokába és itt, mint szomszédját említi Ludasygház (Ludasegyház), majd később Ludaspuszta néven. A török hódoltság alatt, 1543-ban Ludas alakban fordul elő, majd 1572-ben a kamarai összeírás Ludas kun puszta néven említi. 1686 szeptemberében a tiszai határőrvidék szervezésével a szabadkai milíciának engedik át. Egy 1764-ben kiadott királyi rendelet Szabadkát arra kötelezte, hogy a közlekedés és a katonaszállítás megkönnyítésére be kell telepítenie Bajmokot és Ludas pusztát. Szabadka hosszú huza-vona után Bajmokot betelepítette, de Ludast nem volt hajlandó, hanem helyette 1783-ban Csantavért népesítette be. 1821-ben iskola és templom épül.
Az 1850-es időkben híresek voltak egykor a ludasi nádvágók és halászok is. A Bácskai Ellenőr 1883 április 22-i száma többek között így tudósit Ludasról:
,,Városunknak van sok prediuma, de egyik sem olyan lélekszámban, mint amekkora Ludas. Lakossága összes száma - kik azonban apró tanyatelkeken laknak láncsorozatban - a négyezret megközelíti, ha felül nem haladja… Lakossága nyelvre nézve bent a községben: tiszta magyar. A körül fekvő szálásokon leginkább bunyevác. Mind a két faj azonban… testvéries szeretetben megfér egymással…
Amiként általánosan is tudva van, a gabonaművelő földmívelést nagyban űzi. De emellett olyan nagyban és oly kiváló ügyességgel foglalkozik a konyhakertészettel, különösen pedig a dohány-termesztéssel, hogy e tekintetben e széles határú Bácsmegyében aligha van oly község, amely vele kiállja a versenyt.”

Egy 1855-ből származó irat alapján Ludaspusztán (a mai Hajdújárás) kétszáz évvel ezelőtt telepedett meg a lakosság. A mai Hajdújárás északkeleti felén a Körösön át közúti átkelőhely volt. Itt állt egy csárda: ezt nevezték Fekete csárdának. 1831 júliusában a kolerajárvány idején itt karantént, veszteglőt létesítettek. Ez a hely állítólag még Rózsa Sándornak is kedvenc mulatóhelye volt. ,,Közbiztonsági okokból” 1855-ben lebontják. 1951-ben Ludas-Budzsákon folytatott ásatások során a jégkorszak befejező szakaszából tűzhelyeket és pattintott kovakőszerszámokat találtak, amelyek ma Szabadka közelében a legrégibb fellelhető tárgynak tekinthetők. Egyébként a -Budzsák- elnevezés egy félszigetről kapta a nevet, amely Ludas település északkeleti felén a Ludasi-tóba nyúlik. Ez a hely nagyon fontos régészeti hely még a mai napig is. Bizonyos feltárások azt bizonyítják, hogy már a középkor elején is éltek itt emberek (Kár, hogy manapság már nem fektetnek elég időt és figyelmet az ilyen, történelmileg fontos területekre.). Az ötvenes évek folyamán egy ideig Hajdújárást nevezték Suplyáknak. Ezen a területen minden település a Ludasi-tó köré épült.

Az ősrégi Ludasi-tó az egykori Ludaspuszta magját képezi, amely Szabadkától keletre terül el. Területe 382 hektár, a védett területekkel együtt pedig 677 hektár. A Ludasi-tó különleges felügyelet alatt álló területe magába foglalja északon Hajdújárás települését, nyugaton Csurgó és a Ludasi sor útjait, délen pedig Suplyák települését. Partján több, ma már világhírű régészeti lelőhely van. Térképen először a XVII. század végén illetve 1747. évi C. F. Kaysser mérnök által készített térképen szerepel. Az itt élő emberek életében fontos szerepet játszott a Ludasi-tó. A mocsaras, lápos vidék, a tó náddal benőtt vízvilága jó védelmet nyújtott a portyázó török csapatok ellen, később pedig a betyároknak szolgált rejtekhelyül.
A Ludasi-tó vize édes és így a múltban halállománya sokkal gazdagabb volt. Vízgyűjtő területe kicsiny, a Körös és kisebb mértékben a Palicsi-tó táplálja. A tó a kisebb méretű eurofiziós tavak közé tartozik, az öregedése és a feltöltődése egyre jobban kifejezett. 3 szigete van. Legnagyobb a Rózsa Sándor szigete, vagy másnevén a Boszorkánysziget. Nevéhez egy legenda fűződik, mely szerint Rózsa Sándor a híres betyár ezen a szigeten rejtőzött el a csendőrök elől. A monda szerint egy alagút vezetett erről a szigetről a tó partjára. A második a Kissziget, míg a harmadiknak még nincs neve. Mindhárom sziget első fokú védelem alatt áll, csak a területért felelős személy (a csősz) látogathatja ezt a részt.

Botanikai szempontból a Ludasi-tó az egyetlen viszonylag még megőrzött állapotban lévő pusztai tó, amelyben a mocsári vegetáció dominál. A tó öregedése miatt a vízinövény társulások annyira elszegényedtek, hogy mindössze néhány faj alkotja őket. A nád, amely egykor a vízfelszín kétharmad részét beborította a tó északi részén kipusztulófélben van, míg a déli területein jobban előtör. A vízi és mocsári növényzetet főleg széles körben elterjedt fajok alkotják, de megtalálhatók közöttük az igen veszélyeztetettek is, mint a: mocsári kosbor, kígyófű, száratlan csűdfű, pusztai meténg.
A tóban legjellemzőbbek a pontyfélék, ezenkívül a sárgakárász és a busa. Azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, így tiltott a horgászat. Sporthorgászni is csak a kijelölt helyeken szabad. A rovarvilágból fontos megemlítenünk a lepkéket és a szitakötőket, melyből az előbbi csaknem 100 míg az utóbbi 30 fajjal képviselteti magát. Az emlősök közül sok védett fajjal találkozhatunk, mint a denevér, a cickány, az ürge, és a vidra.
A Ludasi-tó 20 évvel ezelőtt került fel a nemzetközi természetvédelmi élőhelyek listájára. A szabadkai Csornai Richárd Ökológusok Egyesületébe tömörülő kutatók, biológusok, természet-barátok több generációja 1985 óta foglalkozik a tó madárvilágának kutatásával.
A rendszeres kutatások eredményeként 238 madárfaj előfordulása bizonyított a Ludasi-tavon. A mintegy 90 költő faj közül kiemelten értékes a fülemülesitke, mivel fészkelését Szerbia területén csak itt sikerült bizonyítani. Ezenkívül megemlítenénk még néhány fontosabb madarat: réti tücsökmadár, kékbegy, gémfélék, vízityúk, guvat, vízicsibe, barkóscinege, búbos vöcsök, godák, stb.
A fenti felsorolásból is látható, hogya Ludasi-tó igen gazdag, növényi és állati veszélyezetett fajokban.
A Ludasi-tó varázslatos világa több művészt, írót ihletett meg. Irodalmi példaként elegendő Kosztolányi Dezső idetartozó verssorait, naplójegyzeteit említeni. A tó világa leginkább a képzőművészeket ragadja magával.
Nyaranta különböző környezet-ismereti táborokat szerveznek diákok számára, ezenkívül sokat látogatják környékünket a hazai és külföldi flóra és faunakutatók. Minden nyáron megszervezik a nemzetközi munkatábort is, amelyen külföldi önkéntes fiatalok vesznek részt és segítenek a Ludasi-tó tisztításában.

A Róka-tanya a Ludasi-tó partjának keleti részén található. Ez az egykor fennálló csárdák (Bugyi csárda, Fekete csárda) mintájára alakult. A tanyán található szabadkémény, a hagyományosan berendezett pitvar, a búbos kemencék és a valamikori párhuzamos elrendezésű szobabelső mintájára berendezett szoba a tradicionális tó környéki életmódot tükrözi. A Róka tanya tulajdonosa, minden évben szervez táborokat, ahol a fiatalok természetes környezetben, játékosan megismerkedhetnek a Ludasi-tó élővilágával, madaraival.

A Hinga domb a mai Nosza tövében álló mesterséges halom. Rajta régebben középkori templom állt temetővel körülövezve. A templom maradékait 1940-ben, erődítmény építésekor semmisítették meg. A temető feltárására 1948-49-ben került sor, ahonnan XII-XV. századi sírok és leletek kerültek elő. A Hinga környéke igen gazdag régészeti leletekben, szarmata kori, népvándorlás kori és XI. századi sírok, temetők ismeretesek településnyomokkal tarkítva.

A hajdújárási erdő Hajdújárástól északnyugatra, a radanováci erdőktől keletre, a Körös ér mentén elterülő erdőterület határozott határok nélkül. Eredetileg az 1820-as évek nagyszabású erdőtelepítései alkalmával befásított terület. Ma már ez is a védett területek közé tartozik. Hajdújárás és Palics lakosságának kiváló pihenőhelye. A Tőzegbánya egykor valójában is tőzegbánya volt, innen is kapta a nevét. Egykoron kisvonattal szállították el innen a tőzeget, de miután tartalékai kifogytak magára maradt. Közben a gödör megtelt vízzel. 2000-ben kitisztították, és halakat telepítettek bele. Ma már megtalálható a ponty, amur, süllő, sárgakárász, és egy kevés harcsa. Az utóbbi években nemzetközi sporthorgászversenyeket is szerveznek. Legérdekesebb adataink közé tartoznak, hogy egy 72 órás versenyen a győztes közel 400 kg-nyi halat fogott, míg a legnagyobb méretű horogra akadt hal 22 kilós volt.

Hajdújáráson van egy „kastély”. Egyszerűen csak így hívják a helybeliek, az idősebbek talán még hozzáteszik: az Ingusz kastély. A ma már vakolat nélküli, düledező félben lévő épületnek egykor fényes, és a falu lakossága szempontjából meghatározó szerepe volt a múltban. A második világháború előtt ez az épület valóban kastély volt, a híres zsidó Ingusz család nyári lakja. A tágas, padlós szobákon hatalmas ablakok szűrték át a napfényt, az épület tetőszerkezetét tornyok díszítették, a többlépcsős feljárót széles márványperem szegélyezte. Az egyik toronyban hat ablak van. Ez volt a gazda lányának kézimunkaszobája. Az udvarban cselédlakások és egy apró, de igazi zsinagóga volt, melynek ajtaját nyolcágú csillag, ablakait színes mozaiküveg díszítette, belülről a bútorzat faragott fából készült. Nyári reggeleken az imahely előtt gyülekezett a falu szorgos népe, várva a gazda beosztására, melyik szőlőparcellát kell aznap megkapálni.
Ingusz Lipót, aki a kastélyt építette 1910-ben, meglehetősen nagy szőlőgazda és borkereskedő volt. 1944-ben mint más zsidócsaládokat, őket is elvitték „munkatáborba - haláltáborba”. Csak idősebb fiuk Ingusz Jóska tért haza, aki egy idő után Izraelbe utazott és onnan nem tért vissza. A kastélyban azonban nem állt meg az élet, a későbbiekben partizánokat helyeztek el, majd még később elemi iskola működött.
Ma elhagyatottan áll. Az egykori cselédlakások helyén egy biotermékeket gyártó magánvállalat működik. Maga a kastély épülete magán-tulajdonba került, de sajnálatos módon nem szentel figyelmet annak karbantartására.
Kár érte mivel Hajdújárás egyik igazi látványossága lehetne.

Hajdújárás lakossága vallását illetően, római katolikus és adventista. A katolikus templom a falu nyugati bejáratánál a főút mellett, az Adventista templom a falu keleti Kijáratánál, szintén a főút mellett található. A katolikus templom 1936-ban épült. Védőszentje Keresztelő Szent János. A templom búcsúja minden évben június 24-én van, amikor a templom védőszentjét ünneplik. Az 1920-as években már létezett adventista templom Királyhalmán és Ürüjáráson. Hajdújáráson az 1930-as években keresztelkedtek meg az első családok. Az első hajdújárási adventista templom a Körös parton épült. A régi templom szűkösnek bizonyult, így 1966-ban egy nagyobb templomot építettek a településen, amelyet 1991-ben újítottak fel és bővítettek ki.

Földrajzi koordináták: +46° 7' északi szélesség, +19° 49' keleti hosszúság

Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:
Hajdújárás
Keresztelő Szent János-templom
Keresztelő Szent János-templom
Keresztelő Szent János-templom
Keresztelő Szent János-templom
Demográfiák (7)    Intézmények (9)    Rendezvények (14)

Frissítés időpontja: 2011-10-13