Települések

	Óbecse Település neve az ország nyelvén: Bečej Irányítószám: 21220 Körzethívószám: +381 21 Körzet: Óbecse Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.becej.rs/hu/index.jsp , www.obecse.ini.hu/
Óbecse és Törökbecse története elválaszthatatlan egymástól, ugyanis csak a XV. században kezdődött meg a két település érezhető különválása.Területe már az őskorban is lakott volt, amit a neolit kortól előkerült leletek bizonyítanak. Ezután a szarmaták és az avarok hagyták hátra itt temetőiket. Területén a VIII.–IX. században számos falu helyezkedett el, melyek maradványait a feltárások során megtalálták. Becse helyén valószínűleg már Traján császár utódai alatt római gyarmat lehetett. It t telepedtek le Szent István alatt Tatának kunjai. Hevét talán Szent Gellért kortársától: comes Bech-től kapta. Ugyancsak Szent István alatt telepedett le itt két francia család : Becse és Gregor, s így talán ezekkel van öszszeköttetésben Becsének neve. Lehet, hogy a régi Becse egy a Tisza által képezett szigeten volt. Becse több okmányban (1199, 1200, 1216) mint férfinév fordul elő. Legkorábbról, 1091-ből ismert, latinul írt neve Bechey, első okmányi felemlítése pedig 1238-ból való, amikor az itteni erődítményt és falut (villa Wechey) IV. Béla a fehérvári szerzeteseknek adományozott. E adományt 1377-ben Lajos király erősíti meg. A csanádmegyei adattár szerint Becsei Imre 1310-ben telepíti be s nevezi el a csepelszigeti Becse nevű birtoka után az altiszai Becsét és Becskereket. 1411-ben Lazarevics István szerb despota tulajdonában volt, majd Zsigmond király 1419-ben Brankovics Györgynek adta Becsét és várát. 1440-ben I. Ulászló király a Thallóciaknak adományozta a várat, Ulászló halála után azonban ismét Brankovics György birtokába került, akitől Hunyadi János 1450-ben az országgyűlés rendeletére lefoglalta. A várost 1551-ben foglalták el a törökök, uralmuk 1687-ig tartott. A török defterek a szegedi nahijében a bácskai Becsének környékét, igy Béla, Botra, Perlek, Földvár, Kutas, Kétvilla stb. falvakat felsorolják, de Becsét magát nem találjuk, ahogyan az 1699. évi bácsmegyei összeírásban sem. 1694 után kezdtek szerbek ide telepedni. Az 1690. évi török határmappán fel van tüntetve a Perleknek megfelelő Berlackó falu, s ez alatt a Tisza hajlása mellett Kovinackó falu. Ezen Kovinackó felel meg helyre nézve a mai Becsének, s így tünteti fel e tájat Müller 1709. évi térképe is - Bedeckó alatt Kovinackó és a túlsó parton Becse. Egy 1899. évi térképen Neu-Becsét találunk írva, ezen nevét bizonyára azért kapta, mert új telep volt. Az 1723-25. évi bánsági mappán a túlsó Becsével szemben a bácsi oldalon van Cubin (= Kubin = Kovin) oder Becsey, a miből látszik, hogy a mai Óbecsének ama Kovinaczkó felel meg, a mely e szerint Becsének régibb neve is. 1751-ben a tiszai határőrvidék megszűntével az ebből alakúlt tiszai kerületnek főhelye lett Ó-Becse néven. Ugyanekkor mezővárossá lett, vásárjogot s egyéb kiváltságokat is kapott. Magyarok 1757-ben telepedtek le itt, még pedig többnyire: Nagyabonyból, Nagykőrösről, Tápiógyörgyéről, Alpárról, Kúnszentmártonból, Kúnfélegyházáról, Csongrádról, Hódmezővásárhelyről, Algyőről, Majsáról, Dorozsmáról és Szegedről. 1761-ben Rácz-Becse néven új telep alakúlt külön plébániával. 1763-ban Becsén római katolikus templom épült, melyet 1786-ban újabb s erősebb templommal cseréltek fel. 1765-ben a becsei határban említtetik Spain és Berzi fok. 1777-ben 278 földbirtokos, 90 házas és 23 lakó zsellér volt itt. Quits 1810 körüli térképén (a Görög-féle atlaszban) Ó-Becse van jelezve. Már ekkor magas fokon állott ipara. A szabók, szűcsök, vargák, csizmadiák, kovácsok, kerékgyártók, takácsok 1815-ben; a kalmárok 1820-ban; a kőmívesek, ácsok, asztalosok 1829-ben; a gombkötők, üvegesek és szitakötők 1837-ben kaptak céhszabadalmat. 1849-ben Ó-Becse a szerbeké volt, a kik Szenttamásról ide jöttek. Perczel áprilisban ellenük indult, de ezek a Tiszán át visszahúzódtak. Június 24-én vonult vissza a Tiszán át Czintula ezredes, s ekkor maguk a magyarok felgyújtották Becsét, hogy az ellenségnek menhelyül ne szolgálhasson. Jellasics azonban nem ide, hanem a Ferencz-csatorna mentére vonult vissza. 1870-ben Becse a földesúri terhek alól megváltja magát, s az 1870 febr. 26-án aláírt váltsági szerződés szerint a kegyúri jog és teherviselés átruházásából kifolyólag a római katolikusok autonóm hitközséggé szervezkedtek. S most is a hitközség az egyház és az iskolák pátrónusa. Az itteni régi római katolikus templom az 1848-as mozgalmakban sokat szenvedett, de 1895-ben a hívek adakozásából fényesen helyreállíttatott. Becse külvárosában is van még egy plébánia, mely 1900-ban szerveztetett, de már 1894 óta, mint helyi káplánság működött s az iskolahelyiségben tartotta az istenitiszteletet. Most szép új temploma van Páduai Szt. Antal tiszteletére s nagyon szép plébánia épülete. Az evangélikusoknak 1898 óta van anyaegyházuk, görögkeleti hatalmas, háromtornyú, templom is van itt. Ó-Becsének pecsétje a tiszai kerület közös pecsétje és 1751-ből való. A község belterületén, a régi szerb temető helyén, úgy a község mellett nyugatra is, egy-egy nagy halom van. A Nagyrét partján levő halom neve Perleg, itt valamikor község volt, a Dózsa-lázadáskor a ceglédi plébánost itt fogták el és húzták karóba. 1848-ban Damjanits hadvezér hosszabb ideig itt tartotta főhadiszállását; volt lakását márványtábla jelöli. Az 1900. évi népszámláláskor Óbecsén volt 18,865 lélek 3192 házban (1890-ben 16,965 lélek, 2841 ház). Anyanyelv szerint: 12,342 magyar, 252 német, 18 tót, 2 oláh, 3 kisorosz, 4 horvát, 6211 szerb, 33 egyéb. Vallás szerint: 11,617 r. kath., 4 gör. kath., 6204 gör. kel., 167 ág. ev., 109 ref., 676 izr., 84 egyéb. Határa 41,734 kat. hold; a melyből 4228 k. hold a városé. 1910-ben 19 372 lakosából 12 488 magyar, 6582 szerb és 193 német volt. Óbecsén van járásbíróság, közjegyzői, szolgabírói, adóhivatal, telekkönyv, takarékpénztárak, apácza-zárda, továbbá van sörgyár, jéggyár s több gőzmalom és három nagyszabású téglagyár; vasút, gőzhajóállomás, posta, távírda, interurbán távbeszélő, azonkívül van magyar hetilapja és három orsz. vásárja; selyemgubó-beváltó hivatala, vasöntődéje, két pénzügyőrsége és csendőrszakaszparancsnoksága, mértékhitelesítő hivatala és két gyógyszertára, a melyeknek egyike, a Szmik-féle: "Városi gyógyszertár", most ünnepli száz éves fennállását. Kereskedelme igen élénk, kivált épületfában, a mit két hatalmas gőzfürész állít elő, továbbá sörben és gabonában; tojással és hízott lúddal is nagyban kereskednek. Az óbecsei búzát a budapesti tőzsdén külön jegyzik. Újabban zöldségtermelése is nagy lendületet vett; Kovács Ferencz plébánosnak, dr. Tripolszky János és Szmik Gyulának, Berényi Bélának s id. Gerber Nándornak vízvezetékkel ellátott konyhakertészetük van. Az óbecsei tiszai ártéri káposztát még Közép-Bácskából is keresik. Hetivásárjai is igen látogatottak, kivált a bánátiak részéről. Az óbecsei kitűnő ízű házikenyér messze földön ismeretes, valamint gombaárusítása is nevezetes. Kénes ártézi fürdője is említésre méltó, a mit az ártézi víz saját lángjával melegítenek; rheumában szenvedők nagyon sikeresen használják és messze vídékről látogatják. Érdekes, hogy a város összes ártézi kútjai lánggal égnek. Megjegyzésre méltó, hogy Óbecsének 58 vármegyei képviselője van, ennyi talán egyetlen r. t. városnak, vagy nagyközségnek sincs az országban. Községi képviselőtestülete pedig talán az ország valamennyi nagyközsége között a legintelligensebb, mert 31 egyetemet végzett és még 14 gimnáziumot tanúlt községi képviselője van 56-ból. A óbecseiek hazaszeretete messze földön közmondásos. Az alkotmányos küzdelem idején külön vonatokon jártak az óbecseiek a vármegyegyűlésre az alkotmány védelmére. Óbecse tanügye igen fejlett. Van négyoszt. közs. polgári fiú- és négyosztályú polgári leányiskolája, négyoszt. iparostanoncziskolája, egy gazdasági ism. iskolája, 24 r. kath. elemi népiskolája, 12 gör. kel. szerb elemi és két izr. elemi népiskolája és hat kisdedóvodája, a melyekre évenként csaknem 100.000 koronát áldoz a község a sajátjából, a természetben való szolgálmányok és a dologi kiadásokon kívül. A város főbb utcái kockakővel vannak kikövezve s a gyalogjárók aszfalttal vannak burkolva. A város utcái többnyire igen rendezettek, szépen építve, fásítva, úgy hogy az egész város hatalmas kert benyomását teszi a szemlélőre. Több szép épülete, palotája, nagy városoknak is díszére válnék. Így a városháza, postapalota, banképülete, br. Jóvits palota, a járásbírósági épület, a központi gör. kel. szerb iskola, stb. Van szegényháza is apácák vezetése mellett, a város és Freund József gyáros és neje alapítványából. A belvárosi r. kath. templomban és a városház dísztermében több híres Thán-kép látható; a gör. kel. szerb templomban szép ikonosztaz van. A szomszédos csajkás-kerület magyarosodásában Óbecsének kiváló szerep és misszió jut, a mennyiben iskoláit a csajkások fiai és leányai tömegesen látogatják, de meg a magyarság Óbecséről csak úgy rajzik szét a csajkás-községekbe. A város déli oldalán a Ferenc-csatorna tulsó partján, a hova szép vashíd vezet, terűl el a "Botra" alsóvárosi leányegyház, a mely sok jó szőlőt és zamatos bort terem. Emberemlékezet óta mindíg híres bortermő hely volt. Régente község állott a helyén. Határában a tiszai hajóállomás mellett található az országban egyedűl a Xanthium italicum Mor. nevü növény, a mit Kovács Ferenc plébános 1908. évben fedezett fel s a mit Tuzson János der. egyetemi tanár ismertetett a kir. természettudományi társulatban. A város déli oldalán van a Ferenc-csatorna tiszai torkolata, a mely világhírű villamos zsilipekkel van ellátva; tanúlmányozására még Japánország is küldött egy mérnököt. Egyéb hivatalokon kívül Óbecsén székel: a Bács-Torontáli, valamint az Óbecse-Aracs-Péterrévei ármentesítő-társulatok hivatala, nemkülönben a Ferenc csatorna szakaszmérnöksége. Az óbecsei országgyűlési és orsz. kath. autonómiai kerületeknek választási, az óbecsei róm. kath. és gör. kel. esperességeknek pedig egyházi középpontja. Óbecse közvagyona kb. ötmillió korona értékű. 1909. évi költségvetése 417.170 korona 63 fillér bevétellel szemben 404.480 korona 08 fillér kiadással irányoztatott elő; a mérleg tehát 12.690 korona 55 fillér tiszta pénztári maradványt tüntet fel. Községi pótadója a városnak jelenleg nincs. Itt született Thán Mór kiváló és hírneves festőművész s ennek fivére Thán Károly egyetemi tanár és Európa szerte előnyösen ismert jeles vegyész, a kiknek szülőházát márványtábla jelöli. Allaga Géza híres gordonkaművész szintén Óbecse szülötte. Óbecse határában végződnek a Dunától a Tiszáig húzódó ú. n. római sáncok. Megemlítendő, hogy Óbecse Bács-Bodrog vármegyének népességére nézve, s más tekintetben is, legelső nagyközsége, a mely oly rohamosan fejlődik, hála kedvező fekvésének, hogy mihamar egyike lesz a Nagyalföld legjelentékenyebb városainak. Ha a Tiszán át vasúti és közúti hídat kap, nem lesz párja messze földön. A szabadka-óbecsei, óbecse-újvidéki s zombor-óbecsei vasúti vonalának csomópontja és hat szomszédos községgel műút köti össze. Torontálvármegyével két kompjárással közlekedik. Óbecsén 41 különféle egylet működik. A fent említett puszták mindegyikének érdekes története van. Így Perlek 1440-ben Brankovics György szerb fejedelem birtoka volt, ki ezt 1441-ben Veronai Birini Pálnak adta át. I. Ulászló Várdai Miklósnak s utódainak adományozta, a melybe a bácsi káptalan iktatta be. 1441 július 31-én Ulászló király felszólítja Hunyadi János erdélyi vajdát, hogy Várdai Miklóst Peszer és Perlek nevű bácsmegyei birtokain vegye oltalmába. A török hódoltság idején is mindíg ismeretes volt Perlek nevén. A defterek a szegedi nahijéban említik 1580-ban 17 adózó házzal. A régi térképek is mindig feltüntetik. 1650-ben Zolnai Gombkötő János kapta nádori donáció útján. Az 1690. évi tiszai határmappán is fel van tűntetve egy templommal, csakhogy Berlatzkó-nak van írva s alatta a mai Becse helyén Kovin-Atzkó van, szintén templommal. A hajdani városka most már puszta, Perleg névvel, a hol egy magas domb hirdeti régi dicsőségét s most Gombos Dezső dr. nagybirtokos tulajdona. Botrát már a török defterek említik a szegedi nahijéban, 1580-ban 35 adózó házzal. 1657-ben említtetik szerb helységként, a mit Zolnai Gombkötő János nádori donáció útján kapott, 1662-ben pedig Vattai Pál kapta Botrát I. Lipót királytól; a beiktatás a török hódoltság miatt "longa manu" Füleken tartatott. Az 1738. és 1756. évi pestis alkalmával Botra is őrhely volt. Most kedves kirándúló helye a városiaknak, több szép nyaralóval, 51 lakóházal és 360 lakossal. Csikéria 125puszta (régebben Csikanica, Csík, Csika, Csikad volt a neve) ma is megvan Óbecse határában, a mely a közlegelők felosztásakor egyes szállási birtokosoknak járásjutalék gyanánt osztatott ki. 1423-ban a bethéri nemesek hálából Garai Milósnak adták Csík puszta egy részét. 1466-ban határpör volt. Garai Jób és Vízközi Benedek között, mert utóbbi Csika erdejét eltulajdonította. Később Kis Polák János báné lett Csika; az 1521. évi csongrádi s az 1522. évi bácsmegyei dézsmajegyzékben is fel van sorolva Csikanica. A török defterek a szegedi nahijéban 1580-ban Csikot is felemlítik 17 adózó házzal. 1650-ben Zolnay János kapja nádori adományozás útján. 1681-ben a lévai várbeli határőrök kapják, a következő évben pedig Gbellányi Miklóst és társait iktatják birtokába. 1725-ben Rácz Andrásé lett. 1740-ben Becse pusztájaként említtetik. - Kétvilla puszta (máskép: Kétfülű, Kétvillova és Kitelova) a Csókity-féle szállás helyén és környékén volt hajdan. 1462-ben Mátyás király e pusztát is anyjának adta. Csánki 1504-ből ismeri Kétfülűt. Az 1521. évi dézsmajegyzékben is fel van tűntetve. 1652-ben Wesselényi Ferenc urbáriumához tartozott. 1681-ben a lévai várőrség kapja, később pedig az óbecsei milícia tulajdonába ment át. Az 1720-as évek körűl Kitelovának írták. A török defterek 1590-ben 30 adózó házzal említik Kétvillát. - Kőkút puszta hajdan falu volt a mostani Gágity Milán és Dungyerszky Bogdán-féle (volt Zsótér Zoltán) új szállás helyén, a hol sok épülettörmelék mutatja egykori fekvését. A szóhagyomány azt tartja, hogy itt valamikor templom és hatalmas barát-kolostor is volt. Annyi bizonyos, hogy 1462 február 16-án Mátyás király Kőkútat is anyjának adta, majd meg törvényes urának, Garai Jóbnak adatja vissza. A török defterek is fölemlítik Kőkútat 1580-ban 21 és 1590-ben 30 adózó házzal. A török hódoltság után Kőkút, Csikéria és Kétvilla pusztákkal együtt az óbecsei határőri milíciához tartozott. - Óbecse vidékén is számos más elpusztúlt község emléke maradt fenn az oklevelekben. Ezek: Beter, mely az 1520-22-iki dézsmalajstromban Csongrád vármegyénél is szerepel. 1380-ban a Kercsményi család az ura, 1426-ban a Szólátiak, de ugyanakkor a Betheriek is, kik birtokuk egy részét Garai Miklós nádornak ajándékozzák. A Pernyés család innen vette előnevét. Asszonyfalva szintén Brankovics György birtoka volt és többi birtokainak a sorsában osztozott. 1685-ben még a Krekwitz-féle térképen szerepel. - Becseháza 1403-ban a Szántai Marhártok birtoka és Becse tartozéka, melynek sorsában osztozott. - Devecsert 1426-ban a Betheriek szintén Garainak ajándékozzák, a mi ellen a Szólátiak tiltakoznak, de eredménytelenűl. Óbecse 1889 augusztusában csatlakozott be a helyi vasútvonalakba, amikor is rendszeres összeköttetésben állt Zentával. Tíz évvel később, 1899-ben megépült az Újvidékig vezető vonal is, majd 1906-tól Verbászon keresztül megindult a vasúti közlekedés Zombor irányába is. A XIX. század végére Óbecse a térség egyik legfontosabb mezőgazdasági központjává vált, az óbecsei búzát a pesti és a bécsi tőzsdén is jegyezték. 1918-ban az Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásának székhelye volt. A két háború között ismét fellendlt a település ipara. 1941. április Virágvasárnapján a magyar csapatok felszabadították a várost a szerb megszállás alól, amely így ismét Magyarország része lett. Az 1941-es magyar razziának 206 áldozata volt Cseres Tibor szerint. Becse városa 1944. október 8-án „szabadult” fel, a megtorlás itt is azonnal megkezdődött. Ekkor kínozták halálra Petrányi Ferenc plébánost is, aki az 1941-es bevonulás idején tábori misét mondott a magyar katonáknak és beszédében üdvözölte bevonulásukat. A foglyokat a Centrál Szálló épületében tartották fogva. Becsén nyilvános kivégzések is voltak. A magyarokra a katonai közigazgatás ideje alatt kötelező volt a munkaszolgálat, az anyaországból is visszahozták a becsei illetőségűeket. A becsei áldozatok száma Mészáros szerint mintegy 200-250 fő, míg Cseres számukat 300 és 600 közöttire teszi. Óbecse 1947-től Jugoszlávia része lett. 1955-ig járási székhely volt, amikor is a verbászi járáshoz, majd ugyanabban az évben az újvidéki járáshoz csatolták. A jugoszláv közigazgatás átszervezésével 1960-ban alakult meg a mai Óbecse község.
Földrajzi koordináták:	+45° 37' északi szélesség, +20° 2' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Óbecse régen Jovits Báró alapítványi iskola Szent István tér Zsinagóga Szent Antal-templom Imperiál Szálloda Ferenc csatorna zsilipje Pályaudvar Óbecsei részletek I. világháborús emlékmű - 1945-ben lerombolták
Demográfiák (2) Intézmények (37) Rendezvények (154)

Frissítés időpontja: 2011-10-14