Települések

	Oromhegyes Település neve az ország nyelvén: Trešnjevac Irányítószám: 24426 Körzethívószám: +381 24 Körzet: Magyarkanizsa Ország: Szerb Köztársaság
A mai Oromhegyes területe már az őskorban lakott hely volt, amit a csiszolt kőkorszaki leletek is bizonyítanak, amelyek az Általános Iskola építésekor kerültek elő. Az első középkori településre vonatkozó okirat 1271-ből származik, vagyis Fel-Adrianra, Felső-Adorjánra vonatkoztatható, amely már kolostorokkal is rendelkezett. Ezek alapján vélekedett úgy Dudás Gyula jeles történészünk, hogy ez a Felső-Adorján csak Tetőhegyes - a mai Oromhegyes területén állhatott. A falu nevének levéltárakban fellelhető névváltozatai a következők: Siposfalva, Tetőhegyes, Kishegyes, Senćanski Trešnjevac, Uzunovićevo. A falu mai formájában a múlt század derekán alakult ki, a dohánykertészek, pásztorok betelepítésével. A szóbeli hagyományok szerint Magyarkanizsa város legelőjéből Rózsa Sándor szétszéledt bandája telkeket szakított ki, majd pedig két szerb kisnemes (Sipos és Zákó) földterületeiket kimérették telkeknek és azokat olcsón eladták. A Sipos nevű kisbirtokos 6 lánc szántóföldjét és szőlejét adta el házhelyeknek, majd ezekre kezdtek el építkezni az ide sereglett szegény emberek, minden engedély és jogcím nélkül; ennek eredményeként 1857-ben már 437-en voltak. Az így kialakult Siposfalva és Zákóföld települések önnállósodását Magyarkanizsa mezőváros vezetői, különösen Huszágh Miklós községi képviselő, nem nézték jó szemmel, hiszen elveszíteni látszott a városi legelő, valamint az olcsó munkaerő. Kanizsa képviselő testülete végül belenyugodott a megváltoztathatatlanba, és a falu 1857-ben már tanítót is kapott Kálmán János személyében (a faluban lakók alkalmazták a képesítés nélküli személyt saját költségükön), majd pár év elteltével Kanizsa mezőváros képviselői gyűlése tanítói munkahelyet rendszeresített a településen – az adorjáni plébános felügyelete mellett –, ahová felvették Magyar Imre altanítót. A települést kezdetben Hegyes, Kis-Hegyes néven ismerték, de mivel már akkor létezett Kishegyes, így az itt lakók Tetőhegyes néven kezdték nevezni a falut. Magyarkanizsa elöljárói hatására Tetűhegyes csúfnevet kapta a falu (a feljegyzések alapján nem is alaptalanul), ezért a település lakosai Oromhegyes-ként kezdték emlegetni azt a XIX. század végén. 1908-ban a templom épült amit még ebben az évben Szent Mihály tiszteletére szenteltek föl. Az első világháborút követően 1921-ben Likából szerb telepesek érkeznek a faluba, akik az akkori királyi belügyminiszter (Uzunović) tiszteletére megváltoztatták a falu nevét Uzunovićevora. A falu ezen a néven volt ismert 1941-ig, azaz a visszacsatolásig, amikor visszakapta az Oromhegyes nevet. A II. világháború végén a bevonuló partizánok „önkénteseket” toboroztak a Petőfi-brigádba, akik közül sokan életüket vesztették a Bezdán környéki harcokban. A háború végén a bevonuló szerb partizánok 14 helyi lakost mészároltak le, annak ellenére hogy az 1941-42-es időszakban semmilyen incidens nem történt a itt élő szerb lakossággal szemben. A háború parancsba adták, hogy minden magyar településnek kell hogy legyen szerb neve is. Mivel az akkori bíró parasztszekéren ment a Zentán megtartott összejövetelre, egész úton azon gondolkodott, milyen szerb név lehetne elfogadható, de semmi sem jutott az eszébe. Kocsisa hívta fel figyelmét arra, hogy a háza előtt egy nagy cseresznyefa áll, ezért lehetne akár Cseresznyés-nek (Trešnjevac) is nevezni. Így lett a falu szerb neve 1946-tól kezdetben Senćanski Trešnjevac (Zentai Cseresznyés), majd a járások megszűnését követően csak egyszerűen Trešnjevac. A 102 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő falu fő gazdasági ága a mezőgazdaság. Van termelőszövetkezete, a magángazdaságok 40%-a 1-3 ha nagyságrendű, 25%-a pedig 1 hektárnál kevesebb földdel rendelkezik. Legelterjedtebb a búza és iparinövény-termesztés, de a zöldségfélék is népszerűek. Nagyon fejlett az állattenyésztés, különösen a marha-, és sertéstenyésztés és nagy múltja van a juhászatnak is. A falu néprajzi hagyományai gazdagok és sokfélék. Mindezt híven, avatottan őrzi a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, amely az egész község részvételével minden évben megszervezi a Gazdag Ág szemlét a tárgyi és szellemi néprajz ápolásának részeként. (dr. Papp György írása alapján) Oromhegyes lakossága 1991-ben 2028 lakos, ebből 1953 magyar, 32 szerb, 2002-ben pedig 1868 lakosból 1797 magyar, 25 szerb.
Földrajzi koordináták:	+45° 59' északi szélesség, +19° 59' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Oromhegyes képekben Szent Mihály-templom Szent Mihály-templom Iskola Kis park Bergel domb Oromhegyes madártávlatból
Demográfiák (7) Intézmények (6) Rendezvények (7)

Frissítés időpontja: 2011-10-21