Települések

	Bácskertes Település neve az ország nyelvén: Kupusina Irányítószám: 25262 Körzethívószám: +381 25 Körzet: Apatin Ország: Szerb Köztársaság
Eredeti nevét (Kupuszina) az 1751-ben betelepített szlovák és palóc lakosság adta a településnek. Az 1904. év során a kertészkedő lakossága után magyarosították a település nevét Bácskertesre, amely név 1918 végéig volt használatban. 1941 és 1944 között újra Bácskertes lett a falu hivatalos neve, majd a Jugoszláviához való újbóli visszacsatolástól ismét a Kupusina nevet viseli. A Magyar Nemzeti Tanács ajánlata a Bácskertes név használatát helyezi előtérbe, de a helyi lakosság ragaszkodik a Kupuszina elnevezéshez. A középkorban egy Hetes nevű falu volt helyén, amely II. Endre idejében, 1297-ben már létezett. A XVII. század óta azonban Hetes falu többé nem fordul elő, nevét a Kupuszinánál lévő mocsár kapta, melyet a török hódoltság után itt letelepedett szlávok Hetesicának neveztek. A Hetessel együtt említett Papi vagy Popi nevet az ugyancsak itt elterülő Popovo nevű dűlő örökölte. Papi múltja 1211-ig nyúlik vissza. Müller 1709-es térképén Apáti fölött a Duna mellett Hapsa, Schenk Péter 1717-es térképén pedig Kapsa névvel van a helység jelezve, míg Marsigli térképén (1686-1693) Apáti azaz Apatin fölött a Duna partján csak Vragnos van feltüntetve. A falut a valamikori Bács vármegyének első, 1699. évi összeírásában is megtaláljuk „15 gazdával és 8 felnőtt legénynyel”. A faluhoz az ettől keletre fekvő kis Runyanin puszta tartozott. 1751-ben a királyi kamara e helységet még jobban be akarta telepíteni, ezértmég két pusztát csatolt hozzá a falutól délre, Aranyost a Duna mellett, valamint az ettől keletebbre fekvő Kisbresztovácot. Ezeket a területeket még abban ez éveben Heves és Nyitra vármegyékből, valamint a kalocsai érsekség területéről származó katolikus magyarokkal és szlovákokkal telepítették be. Újratelepítési okmányát 1751. május 14-én írták alá Zomborban. 1754-ben szervezték a római katolikus lekészséget. A Szt. Annának szentelt temploma 1808-1813 között épült. Cothmann kamarai telepítő biztos 1763-ban Kupuszinát, a sok víz miatt gyakori kiöntés veszélyének kitett területéhez képest, magyar, tót és dalmát lakosságtól majdnem túlságosan megszállott helységnek mondja. Az 1768. kamarai térkép szerint a faluban 157 család lakik, akik nagyobbrészt magyarok; a falu határa 1920 hold (= 48 telek) Runyanin dűlő 981 hold (= 24 telek), Kisbresztovácz pusztának alsó része pedig erdős. A Kucska nevű erdős sziget és a Telelő nevű kis puszta nem ide való, hanem mindkettő a dunántúli bélyei uradalomhoz tartozik, ami miatt Kupuszina 1786-ban bár hasztalan, panaszkodott is. 1772-ben a falut, eddigi területével, úrbérileg rendezték. Egy 1815. évi kimutatás szerint Kupuszinán 276 ház volt. Ekkor már fejlett volt az ipara is. 1834-ben kaptak céhszabadalmat a mesteremberei, így a kovácsok, mészárosok, takácsok, halászok stb. A Duna kiöntései ellen védgát biztosította a helységet, de azt a Duna megrongálta, s ezért a vármegye 1842-ben a falu határában kiigazítandó 250 ölnyi töltésre tizenkétezer munkást és 2000 kocsit rendelt ki a szomszéd helységekből. A Duna azóta is nagyon károsítja a község határát. 1890 október 2-án Kupuszinán 360 ház égett le. A lakoság tömérdek mocsaraiban halat, csíkot, teknősbékát fog; a kibérelt Kucska szigeten barmot, sertést nevel. A gabonatermelés nemjelentős, de sok káposztát, hagymát és más zöldséget termelnek itt, amellyel nagy vidéket látnak el. Határrészeinek akkori elnevezései: Kis- és Nagyhát, Süketlapos, Balaton, Kucska. Ez utóbbiban nevezetes épületromok vannak, amelyeket azonban a Duna egészen körűlfogott. Határából 227 hold a községé, (de 155 nem használható), 338 hold az apatini konzorciumé és 1460 hold a királyi kincstáré. A nagyközség összes területe 5972 kat. hold. 1890-ben a községnek majdnem a fele leégett. 1890-re az eredetileg betelepült 150 családból a falu lélekszáma úgy megszaporodott, hogy megközelítette a 3500 főt. A nagy lélekszámot a falu már nem tudta eltartani, ezért nagy számú lakoss rajzott ki a Duna árterületeire. A településen van posta, de a távírója és a vasúti állomása 1912 óta Zombor. Határában feküdt valahol Sári község, a hol 1448-ban a Sári Gleber családra bukkanunk. Azonban a Sári család e néven már 1373-ban feltűnik, míg 1460-ban a Sári Sándor család is. 1468-ban a Maróthiak birtoka, 1470-ben a Csapiak tartanak rá igényt, de 1480-ban a Takai család veszi meg a Martóhiaktól. Az 1900. évi népszámláláskor volt itt 3202 lélek 692 házban. Anyanyelv szerint 3186 magyar, a többi német, tót és szerb. Vallás szerint 3172 római katolikus, 7 gör. kel., 7 ág. ev., 16 izr. 1910-ben 3205 lakosából 3179 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Apatini járásához tartozott. 1995-ben horvátországi szerb menekültek érkeztek a faluba. 1991-ben 2500 lakosából 2263 magyar, 67 jugoszláv, 55 horvát, 41 szerb volt, 2002-ben pedig 2356 lakosából 1857 magyar, 279 szerb, 45 horvát, 14 cigány, 12 bunyevác, 11 román volt.
Földrajzi koordináták:	+45° 44' északi szélesség, +19° 1' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Fényképgaléria:	Bácskertes képekben Szent Anna-templom Szent Anna-templom Vasutállomás
Demográfiák (7) Intézmények (8) Rendezvények (27)

Frissítés időpontja: 2011-10-20