Települések
|
Zenta
Település neve az ország nyelvén: SentaIrányítószám: 24400 Körzethívószám: +381 24 Körzet: Zenta Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.zenta-senta.co.rs/ , senta.org/ |
| Nevét valószínűleg az Árpádok korában szereplő Szente-Magócs nemzetségtől nyerte, amely itt földesúr volt. Jerney János szerint Zenta kun eredetű szó, és puszta-földet jelent. A város neve 1216-ban bukkant fel először egy oklevélben, amely szerint Saul ispán özvegye földet ajándékozott a „zenthai klastromnak” (monostornak). A település ekkor már virágzó, népesebb hely volt, szomszédságában a mai Felsőhegytől északkeletre levő egykori csésztói vagy csecstói halastóval (Chechtow, Chechtou), amely 1224-ben már a budai káptalan birtokaként jelent meg egy határbejárást rögzítő oklevélben. 1367-ben már Zenta is, mint Adorján község déli szomszédja, a budai káptalan birtoka lett. A káptalan birtokaként fejlődésnek indult, és forgalmas tiszai átkelőhelyként rövidesen Dél-Magyarország egyik jelentős közlekedési és kereskedelmi gócpontjává vált. Mátyás király 1463. szeptember 11-én Zentán időzött átutazóban Szegedrúől Futak felé. 1475-ben Szeged város polgárai fegyveres kézzel elfoglalták Zentát, mert a budai káptalan itteni tisztjei a szegedieket törvénytelen vámokkal zaklattáka Tiszán. Báthori István országos bíró ítélete alapján a községet a káptalan még ez évben visszanyerte, és birtokolta is egészen a mohácsi vészig. 1494-ben épült meg Zentán a Ferenc-rendi szerzetesek klastroma (kolostora) közadaközásból, amely azonban 1526-ban elpusztult. 1506-ban II. Ulászló Zentát szabad királyi városi rangra emelte, s megadta neki mindazon kiváltságokat, melyekkel Szeged is rendelkezett. Fontos eleme volt a kiváltságoknak a pecséthasználat joga, amelyet a kiváltságlevél pontosan meghatározott. A pecsétet a város minden okmányán alkalmazhatta, és a szabad királyi városok kivételes jogaként ehhez vörös viaszt használhatott. 1527-ben a Czerni Jován gyülevész népe telepedett itt le, akit Török Bálint szabadkai földesúr a Zenta melleti Tornyos helységben ölt meg 1529-ben. 1541-ben Bácska nagy részével együtt Zenta is török uralom alá került. A török defterek szerint a szegedi kerületbe tartozó Zentán 1580-ban és 1590-ben is 8-8 adózó ház volt. Zentán és környékén 1600-ban a Sós, Géczy és Koháry, 1636-ban az Olasz, 1646-ban a Gombkötő, 1650-ben a Semléky és Partinger, 1662-ben a Vattay családok kaptak birtokadományokat. 1686. október 15-én Veteráni és Barkóczy tábornokok Szulejmán török seregét, 1697. szeptember 11-én Savoyai Eugén pedig II. Szulejmán hadait verték meg Zentánál (Oromparton), mely utóbbi győzelem halálos sebet mért a törökre, s Zenta város nevét világhírűvé tette. Ennek hírére a törökök feladták Szegedet, és elvonultak. Az Orompartnál vívott ütközet az első zentai csata néven vonult be a történelembe, és ezzel a győzelemmel szabadul fel Szeged, Szabadka, Magyarkanizsa stb. is a másfél évszázados török uralom alól. E csata következménye volt az 1699-ben megkötött karlócai béke, amellyel lezárult a törökök közép-európai térhódítása (csak a Bánság maradt még török kézen). A bécsi udvar 1702-ben megszervezte a Tiszai határőrvidéket, a zentai sáncokba pedig szerb határőröket telepítettek. 1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatta a Tisza mentét (tiszai koronai kerület, egészen 1848-ig), gazdasági kedvezményekben részesítve az itt élőket és az ide települőket. A szabad korona-kerület kedvezőbb fejlődési feltételeket biztosított, mint az ország területén visszaállított feudális rendszer. A kezdeti fejlődést egy időre hátráltatta az 1769-ben a várost majdnem teljesen elpusztító tűzvész, de kamarai segítséggel a település nemsokára újjáépült. 1755-ben római keresztény parókia, 1770-ben pedig a Szent István templom épült fel, amelyet 1888-ban bővítettek. Zenta 1861-ben rendezett tanácsó város lett, 1870-ben pedig mozgalom indult, hogy ismét szabad királyi város legyen. A XVIII. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. Vízi- és szárazmalmokat létesítettek, az utak mentén eperfasorokat telepítettek, epreskerteket hoztak létre, fellendült a selyemhernyó-tenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát élte, a lakosság egyre inkább vagyonosodott. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legeltek a szarvasmarhák, a lovas, a juhok és a sertések. A szabadságharc bukása utáni abszolutizmus és az utána következő provizórium korszakában nem történtek mélyreható változások sem a társadalmi, sem a gazdasági életben. Az 1867. évi kiegyezés után azonban végre megindult a fejlődés. Középületeket emeltek, iskolákat, óvodákat létesítettek, és 1873-ban felépült az első fahíd is a Tiszán. Az 1880-as években megkezdték működésüket az első nagyobb üzemek, a nagy kapacitású hengermalom és a téglagyár. 1889-ban megépült a Szabadka–Horgos–Zenta–Óbecse, illetve a Szabadka–Orom–Zenta vasútvonal, így a város bekapcsolódott az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe is. 1875-ben a közlekedés állandósítása végett állóhíd épült, amely azonban 1902-ben leszakadt, s helyébe vashidat építettek. 1895-ben a városban bevezették a villanyvilágítást, és járdákat aszfaltoztak. A század utolsó évtizedében a városnak volt már algimnáziuma, polgári leányiskolája, elemi és iparos iskolája, mezőgazdasági tanintézete, kórhaza, vasúti és gőzhajóállomása, posta- és távíróhivatala. 1899-ben városi telefonhálózat létesült. Mindezek mellett fejlett kereskedelmi hálózattal és gabonaközponttal rendelkezett, négy pénzintézet, két nyomda, két helyi újság, számos művelődési és egyéb egyesület állt a lakosság társadalmi igényeinek szolgálatában. A lakosság száma az 1800-as évek elején kb. 7000 fő volt, az 1900. évi népszámláláskor Zentán 28588 lélek volt 5065 házban. 1911-ben leégett a Városháza és a közelében levő nagytemplom. A város új, monumentális Városházát építtetett, ugyanakkor több jelentős, művészi stílusú épülettel gazdagodott a szűkebb városközpont. Az első világháború után Zenta már az új délszláv államhoz tartozott. Az impériumváltás következményeként a gazdasági fejlődése megtorpant. A földek kisajátítása és a földreform következtében pedig a város elveszítette korábbi gazdagságát. A második világháború alatt a város számos polgára esett áldozatául az egymást váltó politikai rendszerek megtorlásainak. A háború utáni újjáépítés éveiben a községet elkerülték a nagy gazdasági beruházások. A lakosság zöme mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, változás csak az ötvenes évek elmúltával állt be. Az 1960-as évek elején megépült az új tiszai híd, és ekkor épült fel a cukorgyár is. Később kiépült a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, amit sajnos a zentai csata színhelyére telepítettek. A zentai gimnázium történelme 1876 október 5-én, ünnepélyes megnyitó nélkül, szinte észrevétlenül kezdődött meg a tanítás a Zenta Városi Községi Gymnasium négy osztályában. A szabadkai, bajai, újvidéki és zombori után ez lett Bács-Bodrog vármegye ötödik gimnáziuma, amelyet egyelőre négyosztályos algimnáziumként, saját erejéből nyitott meg a Tisza menti mezőváros. Az elkövetkező évek során a gimnázium saját épülethez jut, majd az iskolai kormányzat is felfigyel a délvidéki, nemzetiségek által is lakott területen állandó Magyar többséggel muködő algimnáziumra, és helyt ad fejlesztési törekvéseinek. A századfordulón fejlődik fel az iskola főgimnáziummá, államilag segélyezett községi intézménnyé. Az első világháború után teljesen államosítják, bevezetik a koedukációt – beolvasztván a gimnáziumba a korábbi polgári leányiskolát -, majd 1929-ben négyosztályú algimnáziummá fokozzák le. A második világháború idején ismét súlyos károk érik: a tanulók és tanerok deportálása, besorozása, elmenekülése, az iskola gyűjteményeinek, tanszereinek, könyvtárának megtizedelése, az épület katonai célú felhasználása stb. A háború utáni demokratikus iskolapolitika idején a gimnázium erőre kap, rövidesen tannyelvi alapon két iskolává osztódik. A reformok első hulláma az ötvenes években éri el a gimnáziumot: a kötelező nyolcosztályos általános iskola bevezetése megszünteti a gimnázium alsó osztályait. Ezután rövidesen ismét egyesül a magyar és a szerb tannyelvű gimnázium, de az iskolapolitika most a szakiskolák fejlesztését szorgalmazza. Ekkor a gimnázium válik az új középiskolák bázisává, belőle nőnek ki a szakiskolák, az egészségügyi, a közgazdasági és a vegyészeti technikum. Közben a gimnáziumok reformja is permanens jelleget ölt: csűrik-csavarják a gimnáziumi tantervet, a rendtartást, az igazgatást, mígnem teljesen leépítik, és végül - éppen a zentai gimnázium centenáriumán - meg is szüntetik a jobb sorsra érdemes iskolát. A gimnázium egy évszázados hasznos tevékenysége nem csupán Zenta várost érintette: regionális jellegét már alakulásakor hangsúlyozták, és figyelembe vették. Akkor a zentai az alsó Tisza-vidék egyetlen gimnáziuma volt. A húszas években alapított óbecsei, majd a hatvanas években megnyílt törökkanizsai gimnázium a zentai gimnázium vonzáskörét főként a három szomszédos községre: Adára, Csókára és Magyarkanizsára szűkítette le. Habár a zentai gimnázium társadalom-történeti jelentősége csupán helyi és regionális jellegű, mégis kétségtelen, hogy tanárai és tanulói tevékenysége által döntően befolyásolta Zenta, de a szélesebb értelemben vett vidék társadalmi fejlődésének irányát és ütemét is. |
|
| Földrajzi koordináták: | +45° 55' északi szélesség, +20° 5' keleti hosszúság |
Zenta nagyobb térképen való megjelenítése |
|
| Fényképgaléria: |
|
| Demográfiák (7) Intézmények (45) Rendezvények (3640) | |
Frissítés időpontja: 2011-11-21
Fejlesztette: GAS Softwares