Települések

Szaján Település neve az ország nyelvén: Sajan Irányítószám: 23324 Körzethívószám: +381 230 Körzet: Nagykikinda Ország: Szerb Köztársaság Honlap: szajan.hostei.com/
szerkesztés alatt Szaján neve ősmagyar személynév. Okleveles adatok csak a XV. század közepétől kezdve vannak róla. 1449-ben számos kisebb nemesi család volt itt birtokos, mint a Baan, Baronyai, Bocsári, Gerese, Jogsus, Kónya, Posztós, Szabó, Szajáni, Szeles, Thege és Török. Ekkor már plebániája is volt a településnek. A XVI. század elején Vingárti Geréb Mátyás is szerzett itt egy részt, melyet azonban Horogszegi Ferenczi Györgynek adott. A mohácsi vész után a nemes birtokosok és jobbágyok elmenekültek innen. Ekkor Cserepovics Gáspár kérte el a falut a királytól, s halála után a gazdátlan falut 1560-ban Szentgotthárdi Márton, Dóczy Gergely és Kelemen kérték királyi adományul. A XVII. században puszta maradt, jóllehet a király 1655 június 25-én, mint falura állított ki rá adománylevelet Lessenyei Nagy Ferencz és két társa részére. Pusztaként 1718-ban a becskereki tiszttartóság alá került, mely bérbeadta. A XIX. század elején Tajnai Tajnay János birtoka volt, a ki 1806-ban szegedvidéki dohánykertészeket telepített ide. 1848-ban teljesen leégett. 1849-ben, a helység közelében, németajkú települőkből Vilmatér helység keletkezett, mely nevét Tajnayné szül. Jeszenszky Vilmától vette. Ezt a helységet 1883-ban Szajánnal egyesítették. 1855-ben árvíz pusztította el a község határát, 1873-ban pedig kolera pusztított, mely sok áldozatot követelt. Az 1885. és 1891. években körülbelül 1700-an vándoroltak ki a helységből. Abban az időben a bajai takarékpénztár, Nagy Balog Antal, Müller Frigyes, a Budisin család és id. Kaliók Simon a legnagyobb birtokosai. A községbeli három úrilak közül az egyiket a Szamek család építtette 1893-ban, a másikat a Fehér család ugyancsak 1893-ban emeltette, a harmadik 1911-ben épült. A római katolikus templom, Bonnaz Sándor csanádi püspök költségén, 1880-81-ben épült. A lakosok gazdakört és hitelszövetkezetet is fenntartottak. A községhez tartozott: Kecskelléri-puszta, továbbá a következő lakott helyek: Bika-telek, Dinnyeföld, Kenter-tanya, Rókás-tanya. Szaján közelében feküdt a középkorban Sokhalom falu, melyre 1468-ban az Otvánteleki család nyert adománylevelet. E tájon feküdt továbbá Debelyhát falu is, melyet I. Ferdinánd király 1561 június 2-án, több más, Csanád vármegyébe sorozott faluval együtt, Kerecsényi László gyulai kapitánynak adományozott. Emlékét a Debeli-háti puszta őrzi. Borovszky-féle forrás Szaján. Az Aranka-folyó közelében fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 378, lakosaié 2255, a kik leginkább római katholikus vallásúak. Postája helyben van, távírója Nagykikinda, vasúti állomása Padé. A helység neve ősmagyar személynév. Okleveles adatok csak a XV. század közepétől kezdve vannak róla. 1449-ben számos kisebb nemesi család volt itt birtokos, mint a Baan, Baronyai, Bocsári, Gerese, Jogsus, Kónya, Posztós, Szabó, Szajáni, Szeles, Thege és Török. Ekkor már plebániája is volt. A XVI. század elején Vingárti Geréb Mátyás is szerzett itt egy részt, melyet azonban Horogszegi Ferenczi Györgynek adott. A mohácsi vész után a nemes birtokosok és jobbágyok elmenekültek innen. Ily állapotban Cserepovics Gáspár kérte el a falut a királytól, de ő magtalanul hunyván el, a gazdátlan falura 1560-ban Szentgotthárdi Márton, Dóczy Gergely és Kelemen eszközöltek ki királyi adományt. A XVII. században puszta maradt, jóllehet a király 1655 június 25-én, mint falura állított ki reá adománylevelet Lessenyei Nagy Ferencz és két társa részére. Pusztaként 1718-ban a becskereki tiszttartóság alá került, mely bérbeadta. A XIX. század elején Tajnai Tajnay János birtoka volt, a ki 1806-ban szegedvidéki dohánykertészeket telepített ide. 1848-ban teljesen leégett. 1849-ben, a helység közelében, németajkú települőkből Vilmatér helység keletkezett, mely nevét Tajnayné szül. Jeszenszky Vilmától vette. Ezt a helységet 1883-ban Szajánnal egyesítették. 1855-ben árvíz pusztította el a község határát, 1873-ban pedig kolera lépett itt fel, mely sok áldozatot követelt. Az 1885. és 1891. években körülbelül 1700-an vándoroltak ki a helységből. Jelenleg a bajai takarékpénztár, Nagy Balog Antal, Müller Frigyes, a Budisin család és id. Kaliók Simon a legnagyobb birtokosai. A községbeli három úrilak közűl az egyiket a Szamek család építtette 1893-ban; ez most a bajai takarékpénztáré, a másikat a Fehér család ugyancsak 1893-ban emeltette, ez jelenleg Krotz és Müller tulajdona, a harmadik 1911-ben épült s ez Nagy Balogh Antalé. A római katholikus templom, Bonnaz Sándor csanádi püspök költségén, 1880-81-ben épült. A lakosok gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik: Kecskelléri-puszta, továbbá a következő lakott helyek: Bika-telek, Dinnyeföld, Kenter-tanya, Rókás-tanya. Szaján közelében feküdt a középkorban Sokhalom falu, melyre 1468-ban az Otvánteleki család nyert adománylevelet. - E tájon feküdt továbbá Debelyhát falu is, melyet I. Ferdinánd király 1561 június 2-án, több más, Csanád vármegyébe sorozott faluval együtt, Kerecsényi László gyulai kapitánynak adományozott. Emlékét a Debeli-háti puszta őrzi.
Földrajzi koordináták:	+45° 51' északi szélesség, +20° 17' keleti hosszúság
Nagyobb térképre váltás
Demográfiák (7) Intézmények (6) Rendezvények (2)

Frissítés időpontja: 2011-12-05