Települések
|
Nagykikinda
Település neve az ország nyelvén: KikindaIrányítószám: 23300 Körzethívószám: +381 230 Körzet: Nagykikinda Ország: Szerb Köztársaság Honlap: www.kikinda.rs/ |
| Kikinda és környéke gazdag történelmi lelőhelyekben, amelyek arról tanúskodnak hogy e környék már több mint 2000 év óta lakott település volt. A bolgár birodalom alatt részben avarok lakták. A régi Nagykikinda kétségkívül a jelentéktelenebb, kisebb községek sorába tartozott és csupán kevés számú lakosból álló falu volt. Akkoribana királyi kincstár uradalmaihoz tartozott. Az első nyom, melyet róla találunk, az 1423. évbe vezet vissza. Az akkori írásmód szerint Nagykeken névvel nevezték ezt a községet. Így a mondott évben Berekszói Hagymás László birtokában volt. Hogy ez évet megelőzőleg mikor keletkezett, azt meghatározni nem lehet. Csak következtetni tudunk annyit, hogy már jóval előbb megvolt, minthogy ez a vidék már régebben benépesített terület volt. Az első nyom tehát Zsigmond király idejéig vezet. Létezik egy adat 1425-ből arra vonatkozólag, hogy Zsigmond király több más községgel együtt Echehidát, vagyis Nagykikindát Brankovics György szerb despotának adta át birtokul, cserébe azért, hogy a szerb despota Szerbországot Magyarország főhatósága és védelme alá adta a török ellen. Azt is olvassuk, hogy Brankovics György e birtoklása révén ide s erre a vidékre nagy számú szerb lakos telepedett le. Ezek a települések a török pusztítások következtében vidékünkön mind gyakoribbá, sűrűbbekké lettek. Mátyás király alatt, 1460 táján is sok szerb költözött be. Azután egy 1462 május 25-én kelt oklevél említi a várost Kökénd néven. Hogy ez a Nagykeken, Kökénd és Echehida azonos a mai Nagykikindával, azt abból is következtetjük, hogy ugyanabban az oklevélben, a melyben ezek a nevek említtetnek, ezekkel együtt szerepel Hollós, Galád és Vámhalom is, mint a melyek Nagykikinda mellett feküdtek. Már pedig azt tudjuk, hogy Hollós is, - a mai Ollus, továbbá Galád is, Vámhalom is, a mai Válom, a mai Nagykikinda határrészét teszik. Régen ezek mind önálló községek voltak, ma azonban - régi nevöket fenntartva, - csupán Nagykikinda határrészei gyanánt szerepelnek. 1562-ben Kökényd, Nagy-Galád, Rév-Galád és Válhalom községeket a király Kerecsényi László gyulai várkapitánynak adományozta. Pedig már ekkor nem volt az adományban semmi érték, mert már 1551-ben ez a terület török kézre jutott. 1551 szeptember 18-án ugyanis Galád, Horogszeg és bizonyosan Nagykikinda is, meghódolnak a török hatalom előtt. S nemsokára ezután a királyi kamara adóbehajtója azt jelenti, hogy itt minden elpusztult. A vármegyében sem alispán, sem szolgabírák nincsenek, a községek nagyobb része romokban hever. Ezek között volt Nagykikinda is. Az első, a magyar Nagykikindának élete itt bevégződik. A lakosok vagy elmenekültek, vagy rakásra ölettek. Hajlékaik is a földdel egyenlővé lettek. Százötven esztendeig ült e területen a török. E hosszú idő alatt minden elpusztult itt. Még maga az anyaföld is elvadult. A megye nagy része mocsaras, vizes területté lett. Különösen a Nagykikindától délre fekvő területek valóságos mocsártengerré változtak. Másfélszáz esztendei nagy nyomorúság után az első nagy változást 1697 szeptember 11 napja hozta. Ekkor törték össze Zentánál a török hatalmat. A második nagy szabadulási nap 1716 október 13, a mikor Temesvár bevételével az egész Délvidék megszabadult a török járom alól. A törökök kitűzetése után az osztrák katonai kormány kezébe került a Délvidék fölötti rendelkezés. Bécsben nagy telepítési tervezeteket dolgoztak ki és ennek értelmében hívtak ide minden országból települőket. Nagy rész jutott a Délvidék földjeiből a szerbeknek, nagy rész németeknek, nagy rész oláhoknak. Mindeniket nagy kedvezményekkel csalogatták ide. Lipót császár felhívást intézett a balkáni szerbekhez és nagy igéretekkel hívta őket az újonnan meghódított tartományba. Jöttek is sok ezren. Csernovics Árzén ipeki patriarcha maga 37 ezer családdal jött, mintegy 80 ezer főnyi néppel. Hogy az elfoglalt részeket biztosítsák, szervezték a szerbekből a Tisza és Maros mentén az úgynevezett Tisza-marosi Határőrvidéket 1702-ben. Abban az új nagy alakulásban, mely Mercy Klaudius kormányzóságával itt a Délvidéken kezdetét vette, Nagykikinda nevével 1718-ban találkozunk újra. A tartomány kormányzatára vonatkozó Mercy-féle javaslatot ugyanis ez év szeptember 12-én hagyta jóvá a császár s ebben a javaslatban, mely az egész Temesi Bánságot 13 kerületre, 6 katonai század-vidékre osztotta fel, meg van nevezve Nagykikinda is, egy katonai század székhelyeként. A város az 1723. évi térkép szerint még mindig lakatlan hely volt. Ettől kezdve Nagykikinda lakossága emelkedőben van. Az ide telepített katonaság is családos emberekből állván, a lakosok számát ez is növelte, 1751-ben pedig a Tiszán és Maroson túl feloszlatott határőrségi betelepülőkkel területileg is gyarapodott. 1751-ben ugyanis a nevezett határőrök tetszésére bízták, hogy polgári szervezet alá vetik-e magukat? Ennek következtében 2400 család élt ez engedelemmel, a kik részben Nagykikindán telepedtek meg, részint pedig a Nagykikindai Kerület 10 szerb községében helyezkedtek el és pedig oly módon, hogy a letelepülésnél figyelemmel voltak a rokonságot alkotó családokra s az egy rokon családhoz tartozók lehetőleg egy helyre települtek. A 10 szerb község kizárólagos szerb lakossága itt is, épen úgy, mint a Tisza-marosi Határővidéken, korlátlan tulajdonjogot élvezett. A szerbek ügyeinek vezetésére 1751 szeptember 22-én kelt császári intézmény által, új kormányzó hatóság, - melyet »Illyr udvari Kancellária« névvel 585neveztek, - lépett életbe. Ennek székhelye Bécsben volt. A községeknél a polgári szervezet és kormányzat 1764-1767 között lépett életbe. Az alakuló községek elhelyezésére nézve részletes utasításokat adtak ki, mely utasításban az is meg volt állapítva, hogy az utcák milyen szélesek legyenek, hogy a községek közepén legyen elhelyezve a templom, lelkészlak és a kocsma. Iskolák szervezésére is kaptak utasítást és a földek felosztására vonatkozólag is. Gondoskodás történt a kerületi hivatalnokok, lelkészek, tanítók részére szükséges földek kihasításáról is. 1774. november 12-ről keltezve, Mária Terézia új kiváltságlevéllel örvendeztette meg a kiváltságos szerb kerület lakosait. Ennek főbb pontjai a következők: Tökéletes élvezete és birtoka mindama földeknek, melyeket letelepedésök óta bírtak, míveltek, vagy bármi módon használtak; minden ingyen robot, s fuvarozás, úgyszintén katonabeszállások alóli mentesség, a dézsma megváltása pénzben, törvénykezési hatósággal bíró tanács és törvényszék felállítása saját költségükön, mely minden polgári s bűnvádi ügyekben ítélhet, teljes autonómia a községi jogok adományozásában idegen adózók számára; mint egy test Nagykikindai Kerület nevet viselnek, élhetvén saját címerrel és pecséttel. A címer a következő: vörös mezőben, zöld alapon, jobbra haladó, koronázott arany oroszlán, kiöltött piros nyelvvel, fölötte összefont vesszőkkel; baljában levágott török főt tart hajánál fogva. Körirata: Sigill, des kaiserl. königl. privileg. Kikindaer Distrikts. Ugyanakkor Kikindának két vásár tartására a szabadalmát szintén megújították. Ebben az időben Kikinda lakosainak a száma 10.491 volt. 1857-ben kiépült a Szeged, Kikinda és Temesvári közötti vasút. 1858-ban városi jogokat kapott. Az 1876-os vármegyerendezés során Nagykikindát a teljes nagykikindai kerülettel együtt Torontál vármegyéhez csatolták. 1910-ben 26.795 lakosából 14.148 fő szerb, 5968 magyar, 5855 német, 436 román és 219 fő cigány volt. Az 1910-es népszámláláskor 26.795 lakosa volt, melyből 14.148 szerb, 5968 magyar és 5855 német. Egészen az első világháborúig Kikindát a gazdasági fellendülés, a városi és a kulturális élet fellendülése jellemezte, így méltán tartották számon a vármegye legszebb városai között. Ebben az időben székhelye volt a járási szolgabírói hivatalnak, egy királyi törvényszéknek, járásbiróságnak, királyi közjegyzőségnek, csendőrszárnya- és szakaszparancsnokságnak, továbbá községi 6 osztályos iskolája, magyar gimnáziuma, felső leányiskolája, kereskedelmi és iparos tanonciskolája és szövőiskolája is volt. A városban jelent meg a Torontáli Közlöny és a Délvidék című hetilap, és a torontálmegyei Gazdasági Egyesület Értesítője. Kereskedelme szintén virágzott, ebből is főleg a gabonakereskedelme, malomipara és marhatenyésztése volt jelentős. Az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták. A II. világháború alatt a Bánság többi részével együtt német megszállás alá került (1941.). Zsidó lakosságának nagy részét a Sajmište-i koncentrációs táborba (Belgrád mellet) deportálták. 1944. október 6.-án a szerb és szovjet hadsereg elfoglalta, majd az újonnan alakult Jugoszlávia része lett. 1944. őszén itt működött a szerbek egyik gyűjtőtábora, ahol foglyok százait kínozták és lőtték agyon. A háború után német lakosságát kitelepítették. 1948-ban lakossága 28.070 volt. Az 1960-as évek közepétől Nagykikinda dinamikusan fejlődött. Új gyárak, lakóépületek, szociális intézmények épültek, a város utcáit kikövezték és leaszfaltozták. 1971-ben a városnak már 37.691 lakosa volt. |
|
| Földrajzi koordináták: | +45° 50' északi szélesség, +20° 28' keleti hosszúság |
Nagyobb térképre váltás |
|
| Fényképgaléria: |
|
| Demográfiák (7) Intézmények (17) Rendezvények (32) | |
Frissítés időpontja: 2011-10-10
Fejlesztette: GAS Softwares