Adattár-kereső

az adattár-kereső a megadott kulcsszóra keres az adattárban:
települések, intézmények, kronológiák, bibliográfiák, könyvek,
dokumentumok, folyóiratok, drámatár, képzőművészeti tár

Rendezvények

Vissza

Desiré Central Station Festival – East/Kelet/Istok

Harmadik nap (2011.11.28.) – Kaisers TV, Ungarn

2011. november 28.

19.00 Jadran Színpad

Pintér Béla és Társulata (Budapest)
Kaisers TV, Ungarn (90’)
Rendező: Pintér Béla

Szereposztás: Amália – Enyedi Éva, Gróf Baráznay Ignácz – Mucsi Zoltán, Elza – Szamosi Zsófia, Balázs Gábor – Friedenthal Zoltán, Rozi – Hajdú Rozi, Lágyvölgyi Dombor Panka – Szalontay Tünde, Üregi Szidónia – Stefanovics Angéla, Lajos – Thuróczy Szabolcs, Sándor – Pintér Béla, Marián Kornél – Szakonyi Györk, Rohácsi Úr – Quitt László, Sárközy – Kéménczy Antal
Dramaturg: Enyedi Éva, Zene: Kéménczy Antal, Jelmez: Benedek Mari, Jelmeztervező munkatársa: Kiss Julcsi, Tér: Tamás Gábor, Fény: Vida Zoltán, Hang: Gresicki Tamás, Videótechnika: Vella Péter, Gazdasági munkatárs: Inhaizer Gyula, Produkciós munkatárs: Hidvégi Anna, Rendező munkatársa: Hajdú Rozi
Írta és rendezte: Pintér Béla

A társulat 1998-ban alakult Pintér Béla vezetetésével, és jelenleg a Szkéné Színház ad neki otthont. Pintér a saját darabjait állítja színpadra és színészként is részt vesz az előadásokban. Az elmúlt tizenhárom év során tizenhat ősbemutatót tartottak. Az alkotók célja, hogy saját maguk, és a társadalom kritikus-ironikus megfigyelésével – a szó egészséges értelmében vett – nemzeti ihletettségű, kortárs színpadi műveket hozzanak létre. Előadásaikat általában a valóság és az álom, az autentikus és a giccs, valamint a magyar népi kultúra elemeiből ötvözött szürreális világ jellemzi. A társulatot az egyik legjelentősebb és leginvenciózusabb színházi alkotóműhelyként tartják ma számon. Nem először járnak Szabadkán és a Desiré fesztiválon.

Történetünk képzeletbeli főhőse Baráznay Ignácz. Ő a szabadságharc mártírja, akit a nemzet csak a „Sukorói Oroszlánként” emleget. Halála után harminchárom évvel leánya, Amália – egy különös transzcendens utazás alkalmával – visszakerül 1848-ba, és az ott működő császári televíziónál kap állást. Lassan kiderül számára, hogy az apja szerepe korántsem olyan eszményi, mint ahogy az a nemzet emlékezetében él, vagy ahogy ő azt elképzelte.




Frissítés időpontja: 2011-11-15