Rendezvények
Desiré Central Station Festival – East/Kelet/Istok
Első nap (2011.11.26.) – Kockavető
2011. november 26.
21.00 Jadran Színpad
Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor (Budapest): Kockavető (115’)
Redező: Bodó Viktor
Játsszák: Fábián Gábor, Gazsó György, Gyabronka József, Hay Anna, Jankovics Péter, Koblicska Lőte, Molnár Gusztáv, Szabó Zoltán, Székely Rozi, Terhes Sándor, Tóth Simon Ferenc
Dramaturg: Turai Tamás, Róbert Júlia
Jelmez: Kovács Andrea
Zene: Keresztes Gábor
Fotó-videó: Tóth Simon Ferenc
Rendezőasszisztens: Varsányi Kristóf
Produkciós vezető: Tóth Péter
Rendező: Bodó Viktor
Bodó Viktor színész és színházrendező szakon végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1999-2003 között a Krétakör Színház és a Katona József Színház tagja volt. 2008-ban pedig megalapította saját társulatát, a Szputnyikot. Rendszeresen készít előadásokat a Schauspielhaus Graz és a Schauspiel Köln felkérésére. 2011-ben Jászai Mari-díjat kapott.
A szputnyik az ismeretlenbe való elmozdulás az esetleges zuhanás, robbanás veszélyével, ugyanakkor egyfajta lehetőség is az új és a nagyszerű felfedezésére. Napjainkra a modern fogalma elhasználódott, szinte már retró kifejezéssé vált, ennek ellenére mégis ‘a valami nem hagyományos dolog’ értelemben használjuk. A viselkedéskutatás meg tulajdonképpen az, amivel a színház foglalkozik.
A Szputnyik a kőszínházi vagy nagyszínházi tapasztalatokat hasznosítva egy új színházi műhely létrehozásán dolgozik. A szabad alkotófolyamat, a kísérletezés, és a színházi formanyelvek kutatása, megújítása mellett fontosnak tartja, hogy klasszikus és kortárs műveket is színpadra állítson.
„Az élet az unalom tengerén elszórt extázisszigetekből áll, és harminc fölött már ritkán látni szárazföldet” – írja regényében Luke Rhinehart az elismert pszichiáter, aki egy nap rádöbben, mennyire a rutinszerű hétköznapok, a gépiesen játszott szerepek kényszerzubbonyában él. Un mindent, unja az életét, így elhatározza, hogy felszabadítja magát és a véletlenre bízza a sorsát. Pontosabban a dobókockára. Különféle opciókat gyárt : milyen szerepeket játsszon, miként cselekedjen. Az első, a Nagy dobás napjától kezdve nincs számára visszaút, a kocka egyre inkább hatalmába keríti, és kezdetét veszi életének kiszámíthatatlan, szeszély diktálta zűrzavara.
Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor (Budapest): Kockavető (115’)
Redező: Bodó Viktor
Játsszák: Fábián Gábor, Gazsó György, Gyabronka József, Hay Anna, Jankovics Péter, Koblicska Lőte, Molnár Gusztáv, Szabó Zoltán, Székely Rozi, Terhes Sándor, Tóth Simon Ferenc
Dramaturg: Turai Tamás, Róbert Júlia
Jelmez: Kovács Andrea
Zene: Keresztes Gábor
Fotó-videó: Tóth Simon Ferenc
Rendezőasszisztens: Varsányi Kristóf
Produkciós vezető: Tóth Péter
Rendező: Bodó Viktor
Bodó Viktor színész és színházrendező szakon végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1999-2003 között a Krétakör Színház és a Katona József Színház tagja volt. 2008-ban pedig megalapította saját társulatát, a Szputnyikot. Rendszeresen készít előadásokat a Schauspielhaus Graz és a Schauspiel Köln felkérésére. 2011-ben Jászai Mari-díjat kapott.
A szputnyik az ismeretlenbe való elmozdulás az esetleges zuhanás, robbanás veszélyével, ugyanakkor egyfajta lehetőség is az új és a nagyszerű felfedezésére. Napjainkra a modern fogalma elhasználódott, szinte már retró kifejezéssé vált, ennek ellenére mégis ‘a valami nem hagyományos dolog’ értelemben használjuk. A viselkedéskutatás meg tulajdonképpen az, amivel a színház foglalkozik.
A Szputnyik a kőszínházi vagy nagyszínházi tapasztalatokat hasznosítva egy új színházi műhely létrehozásán dolgozik. A szabad alkotófolyamat, a kísérletezés, és a színházi formanyelvek kutatása, megújítása mellett fontosnak tartja, hogy klasszikus és kortárs műveket is színpadra állítson.
„Az élet az unalom tengerén elszórt extázisszigetekből áll, és harminc fölött már ritkán látni szárazföldet” – írja regényében Luke Rhinehart az elismert pszichiáter, aki egy nap rádöbben, mennyire a rutinszerű hétköznapok, a gépiesen játszott szerepek kényszerzubbonyában él. Un mindent, unja az életét, így elhatározza, hogy felszabadítja magát és a véletlenre bízza a sorsát. Pontosabban a dobókockára. Különféle opciókat gyárt : milyen szerepeket játsszon, miként cselekedjen. Az első, a Nagy dobás napjától kezdve nincs számára visszaút, a kocka egyre inkább hatalmába keríti, és kezdetét veszi életének kiszámíthatatlan, szeszély diktálta zűrzavara.
Frissítés időpontja: 2011-11-15