Rendezvények

 

Ismét elröppent egy év, újra értékelni kell e rövid időszak történéseit. A Gyöngyösbokréta immár túljutott fél évszázadon, és erősen közelít a negyedik ikszhez a Durindó is. Vajon gondolták-e azok, akik az első években, évtizedben bábáskodtak a rendezvények körül, hogy ennyi évre előre dolgoznak? Terveztek-e ennyit? Talán. Mi mindenesetre köszönettel tartozunk nekik, hogy mindezt ránk hagyományozták. Mert a hagyomány megtart hitet, nemzetet, hazát. Pedig nekik sem volt könnyű, háborúk után, nincstelenségben, de egymásba kapaszkodva, egymásból erőt merítve dolgoztak, szerveztek. Ezt hagyták ránk is. Nekünk is ezt kell tennünk, még akkor is, ha azt látjuk, hogy napról napra fogyunk, mert elmennek sokan a szebb jövő reményében. Pedig a szebb jövőt mi magunk tudjuk csak megteremteni magunknak, egymásnak. De ehhez túl kell lépnünk önmagunkon, és valóban segíteni kell egymást, őszintén örülni minden apró sikernek minden egyes nap. Egy valamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy föladjuk erőfeszítéseinket. Soha nem mondhatjuk, hogy most van, de többet nem lesz. Ezt mi itt és most nem tudhatjuk. Nekünk azért kell dolgoznunk, hogy legyen.

Megmagyarázhatatlan, hogy miért, de valóban lényegesen többen voltak a gyerekek a vetélkedőkön, mint az elmúlt években bármikor. Amíg 1500 gyermek játszik és táncol, 400 gyermek muzsikál és énekel magyarul, addig nekünk nagyon sok dolgunk van. Nagy a felelősség, hiszen azok, akik ezt a kultúrát ízlelgetik gyermekkorukban az édesanyjuk és nagyanyjuk ízletes süteményei mellett, ezeket az ízeket, hangulatokat, társakat, helyszíneket örökre a szívükbe zárják, és bármikor elővehetik, fölidézhetik
emlékeikben. Ilyenkor eszükbe jut, honnan indultak. Reményeink szerint oda vissza is térnek, és majd a saját gyermekeinek is féltő gonddal adják át népünk, nemzetünk több évszázados hagyományát, természetesen a kor szellemében élve. De az érzések,
érzelmek, hangulatok maradandóak, nem változnak a korral. Ez legyen a mi feladatunk továbbra is, hogy az együttléteket, próbákat, kirándulásokat, rendezvényeket tegyük emlékezetessé mindannyiunk számára.

Utóirat. Közben a hozzánk közeli térséget elöntötte az ár. A természeti katasztrófák parancsolhatnak megálljt a mindennapok rohanásának. Életek mentek tönkre egy szempillantás alatt. De nekünk ilyenkor is készen kell állnunk, igyekezni kell segíteni,
ahol csak tudunk. A Kőketáncot ugyan elhalasztottuk, első ízben tartjuk majd a Durindó és a Gyöngyösbokréta után egy héttel, de megtartjuk. A gyerekeknek szánt uzsonnát azonnal az árvízkárosultaknak juttattuk el. Nem volt kétséges, hogy segítenünk kell.
Mások lapátot ragadtak, és munkájukkal segítették a bajbajutottakat. Sokan adományaikkal fejezték ki mély együttérzésüket. Nemcsak az örömben, sikerben, de a bajban is figyelnünk kell egymásra!

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy pünkösd ünnepén tartjuk idei fesztiválunkat. A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep. E napon áradt ki a Szentlélek Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.

Mi is töltsük meg új tartalommal, reménnyel ezen a hétvégén a bánsági Muzslyát és Nagybecskereket.

Ennek reményében kívánok nagyon jó szórakozást a Durindó és Gyöngyösbokréta résztvevőinek 2014-ben.

Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke