Rendezvények

 

Nagybecskerek Bánát középső részén terül el, a községet a város és 21 falu alkotja. A város a Közép-bánáti körzet adminisztratív, gazdasági, oktatási és kulturális központja, Újvidék és Szabadka után a Vajdaság harmadik legnagyobb városa.

A város a XIV. századtól 1935-ig az eredeti nevét – a Becskerek nevet – viselte.

Nagybecskereket valószínűleg a XIV. században alapították, legelőször egy 1326-os dokumentumban említik. A Habsburg Birodalom fennhatósága alatt Nagybecskerek a Temesi bánság koronatartomány egyik kerületének a székhelye lett. 1769. június 6-án Mária Terézia királynő mezővárosi kiváltságokat adományozott a településnek.

A város lakossága a XVIII. század vége felé többségében szerbekből és németekből állt. A Temesi bánság megszüntetése és területének a Magyar Királysághoz csatolása után Nagybecskerek Torontál vármegye székhelye lett.

A reformkorban Nagybecskerek kőszínházat (1839) és gimnáziumot (1846) kapott. Az 1848-as forradalom idején, 1849. január derekáig Nagybecskereken volt a bánsági hadtest főhadiszállása. 1849 és 1860 között Nagybecskerek a Szerb Vajdaság és Temesi bánság nevű tartomány egyik kerületének volt a központja. A tartomány megszűnése után ismét a Magyar Királyság része és Torontál vármegye székhelye lett. Az 1867-es kiegyezést követően, az Osztrák–Magyar Monarchia idején Nagybecskerek addig nem tapasztalt fejlődést ért meg: gyárak és üzleti vállalkozások, gazdasági, közhasznú és művelődési egyesületek alakultak. A város 1883-ban vasúti összeköttetést, 1892-ben telefont, 1896-ban villanyvilágítást kapott. Több jelentős új középület készült el ekkoriban a város központjában: a római katolikus plébániatemplom (1868), a színház (1884), a vármegyeház (a mai városháza, 1888), a református templom (1891), a Pénzügyi Palota (a mai múzeum, 1894) és a bíróság épülete (1908).

A XVIII. században nagyszámú német telepes került Nagybecskerekre, majd Szeged vidékéről telepítettek a vármegyébe dohánytermesztő magyarokat.

A város hivatalos szerb elnevezése 1935-től 1941-ig, majd pedig 1944-től 1946-ig Petrovgradra változott a szerb Karađorđević Péter király, illetve unokája – az akkor még kiskorú – II. Karađorđević Péter tiszteletére. Mai szerb nevét Žarko Zrenjanin bánsági partizánhősről kapta.