Rendezvények

Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület

Művelődési egyesületünk 1947-ben alakult meg Petőfi Sándor Kultúregyesület néven, ugyanis ekkor önállósult a színjátszó szakcsoport. Persze színjátszással és más kulturális tevékenységekkel már korábban is foglalkoztak Muzslyán, amit bizonyítanak az egyes rendezvények kapcsán fennmaradt adatok. Ezek szerint már 1936-ban Muzslyán több vajdasági magyarlakta település részvételével népitáncfesztivált tartottak, amelyen természetesen a muzslyaiak is részt vettek. 1938-ban mutatták be a nagybecskereki filharmónia közreműködésével a János vitézt, amelyik a muzslyai színjátszók eddigi talán legjobb produkciója volt.

Az egyesület megalakulásának első éveiben a színjátszók voltak a legaktívabbak, és saját bevételükből sikerült 1949-ben egy megfelelő épületet is vásárolniuk, amelyet önkéntes munkával a művelődési egyesület székházává és színháztermévé alakítottak át.

Az ezt követő években a Petőfi-kör néven ismertté vált kultúregyesület tevékenysége kibővült, és újabb szakcsoportok jöttek létre, így 1956-ban működött színjátszó, biliárd-, sakk-, népegyetemi, könyvtári, zenei és úgynevezett vigalmi szakcsoport.

1963-ban kerthelyiséget építettek a kultúregyesület épülete mögé nyári színpaddal. 1965-ben lebontották a kultúregyesület épületét, majd egy évvel később új művelődési ház épült fel a helyén, amelyet 1979 és 1980 között kibővítettek, és a művelődési egyesület székháza elnyerte mai alakját azzal, hogy 1999-ben a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójára a nagyteremben a nézőtér bővítése céljából egy 4 m széles galériát építettek.

Napjainkban 160-170 tag tevékenykedik aktívan művelődési egyesületünk 12 csoportjában: a színjátszó csoportban, a mazsorettcsoportokban, a veteránok tánccsoportjában, a Tiszavirág néptánccsoportban, a Harmatcsöpp tánccsoportban, a vegyes kórusban, a citerazenekarban, a Pöngető citerazenekarban, a Kis Banda citerazenekarban, a mesemondók szakkörében és a Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubjában (MAKK).

Művelődési egyesületünk már háromszor volt házigazdája a Durindónak és kétszer a Gyöngyösbokrétának.

Legfontosabb célunk és feladatunk nemzeti öntudatunk megtartása, anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink ápolása és fenntartása, nemzeti és egyházi ünnepeink méltó megünneplése, valamint az ifjú tehetségek felkutatása és felkarolása, hogy nemzetünk e tájakon megmaradjon.