Rendezvények
XXXVIII. Durindó és LI. Gyöngyösbokréta
A Durindó szervezőinek köszöntője
Tisztelt népzene- és népdalkedvelők!
Immár 17 év telt el azóta, hogy Muzslya utoljára házigazdája lehetett a Vajdaság legnagyobb népzenei és népdalfesztiváljának, a Durindónak és néptáncfesztiváljának, a Gyöngyösbokrétának. Jómagam is részt vettem az akkori rendezvény szervezésében és megvalósításában. Sok minden megváltozott azóta, de egy dolog nem. A muzslyaiak ma is oly nagy szeretettel és lázas szorgalommal készültek az előttünk álló XXXVIII. Durindó résztvevőinek fogadására, és mindent meg fognak tenni, hogy a fellépők és a vendégek jól érezzék magukat.
Hiszem, hogy Muzslyán a népzene és népdal szeretete egyidejű a falu betelepítésével. A nehéz megmunkálású fekete, szurkos föld, a kubikostalicska vagy a kenderzsák súlya nem sok vigaszt nyújtott az itt élők számára, ezért szükség volt egy éltető erőre, amely a nehéz munkában megfáradt embernek vigaszt nyújtott, és elviselhetővé tette számára az életet. Ez az éltető erő a citera és a népdal volt. A szürke hétköznapokat követő vasárnapok, a gyerekbálok, valamint a névnapok nem múlhattak el citerazene és dal nélkül. Ma is büszkén emlékezünk falunk nagy citerására, Szilasi Mihályra, akit különleges játékstílusa, a sánta ütés a legnagyobbak közé emelt a magyar népzenében. Muzslyán ma is gyakran pengetik a citera húrjait, ugyanis Szilasi Mihály hagyatékát
igyekszünk megmenteni a feledéstől, és átadni a jövő nemzedékének.
A Durindóra készülve abban reménykedtünk, hogy Muzslyán legalább egy napra meg tudjuk állítani a mai rohanó világot, és felidézzük azokat a szép időket, amikor nehezebb életfeltételek mellett talán mégis boldogabbak voltak az emberek. Ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy barátokkal körülvéve engedje át magát a népzene és népdal élvezetének.
Végezetül a fellépőknek sikeres fellépést, a szakbizottságoknak jó munkát, a vendégeknek és a nézőknek tartalmas és kellemes szórakozást kívánok a magam és a szervezőbizottság nevében.
Hiszem, hogy Muzslyán a népzene és népdal szeretete egyidejű a falu betelepítésével. A nehéz megmunkálású fekete, szurkos föld, a kubikostalicska vagy a kenderzsák súlya nem sok vigaszt nyújtott az itt élők számára, ezért szükség volt egy éltető erőre, amely a nehéz munkában megfáradt embernek vigaszt nyújtott, és elviselhetővé tette számára az életet. Ez az éltető erő a citera és a népdal volt. A szürke hétköznapokat követő vasárnapok, a gyerekbálok, valamint a névnapok nem múlhattak el citerazene és dal nélkül. Ma is büszkén emlékezünk falunk nagy citerására, Szilasi Mihályra, akit különleges játékstílusa, a sánta ütés a legnagyobbak közé emelt a magyar népzenében. Muzslyán ma is gyakran pengetik a citera húrjait, ugyanis Szilasi Mihály hagyatékát
igyekszünk megmenteni a feledéstől, és átadni a jövő nemzedékének.
A Durindóra készülve abban reménykedtünk, hogy Muzslyán legalább egy napra meg tudjuk állítani a mai rohanó világot, és felidézzük azokat a szép időket, amikor nehezebb életfeltételek mellett talán mégis boldogabbak voltak az emberek. Ezért mindenkit arra buzdítunk, hogy barátokkal körülvéve engedje át magát a népzene és népdal élvezetének.
Végezetül a fellépőknek sikeres fellépést, a szakbizottságoknak jó munkát, a vendégeknek és a nézőknek tartalmas és kellemes szórakozást kívánok a magam és a szervezőbizottság nevében.
Dobó József, a Durindó Szervezőbizottságának elnöke
Frissítés időpontja: 2014-05-30