Rendezvények

Terék Anna: sziverivers

Még a kádban szerettelek
volna megölelni, de a szappan
együtt siklott ki testeddel
kezemből, roppant a kád széle,
mikor rátetted mindkét tenyered,
pukkasztva hólyagjait a habnak.

Így száradunk a kád szélén ülve,
az este zsinórjára kötve,
lógunk, mint féldisznók
vágóhídi kampókon.

Fésűd fogai közt görbül a hajszál.
Egy helyben járkálsz,
rajtam foszlik a fürdőkabát,
szemeid, mint a halott csirke szeme
forrázás vagy tollfosztás után.

Ropog a vágy, mint a friss hó
számban egy marék fürdősó,
marva nyomja ki orromon a könnyeket.

Kint az utcán két kutyát
gyötör a szél és
egy hontalan mocskos paplan
bélés között kutat.
Vizes még talpaid nyoma,
lekapcsolod a villanyt.

Magamban gyengéden elképzelem,
hogy találja meg az áram vizes kezed,
hogy szalad végig testedben a villany,
ujjam hegyén már látszik a mentők száma,
úgy tárcsázok, mint aki választ vár vagy
reménykedik – egy félretett
telefonkagylóban.