Rendezvények
XXXVII. Durindó és L. Gyöngyösbokréta
A gombosi Arany János Magyar Művelődési Egyesület
Az első Gyöngyösbokrétát 1936. június 14-én rendezte meg a Gombosi Gazdakör az aratóünnepély és a gazdanap keretében. Ez az év egyesületünk születési éve. A ragaszkodás a Gyöngyösbokréta hagyományához az az alapeszme, ami mindig is meghatározta az Arany János Magyar Művelődési Egyesület működését.
Az egyesület 1947-ben vette fel a mai nevét, és attól kezdve a mai formájában tevékenykedik. A néptánc és népdal mellett az amatőr színjátszás nagyon fontos eleme a munkánknak. Doroszlóval, Szilágyival és Kupuszinával közösen indítottuk útjára a Négyesfogatot.
Rengeteg fellépés, vendégszereplés és itthoni program van már mögöttünk. Bálakat és más mulatságokat szervezünk, hogy a szürke téli esték színesebbekké váljanak.
Komoly feladatunk tanulmányozni és továbbvinni a gombosi népviseletet, amit eddig a leginkább sikerült megőriznünk – noha már nem beszélhetünk élő népviseletről. Célunk, hogy ne csak a színpadon hordják a gombosiak a népviseletüket.
Sajnos a 90-es években, amikor a kultúrotthonból laktanyát csináltak, a nézők helyett pedig tartalékosok foglalták el a mozitermet, az egyesület levéltára, emlékeinek nagy része megsemmisült, eltűnt. Ezeket a hiányokat pótolnunk kell, és szorgos munkával rekonstruálni azt a gazdag múltat, amit elődeinktől örököltünk, nekünk pedig meg kell őriznünk.
Jelenleg a néptánccsoport, a vegyes és az asszonykórus, valamint az amatőr színjátszók csoportja dolgozik az egyesület keretein belül. A tájház megvásárlása hatalmas előrelépést jelent. Reméljük, lassan sikerül majd támogatásokhoz is hozzájutnunk, amik új szakcsoportok megalakítását tennék lehetővé. A közösségi házként is üzemelő tájház táborok, valamint a tárgyi vagy gasztronómiai kultúránk megőrzésének és átadásának színhelye lesz. Említésre méltó a kiállításszervezőink kulturális kínálatunkat bővítő tevékenysége is, hiszen ők szervezik és tájoltatják kiállításainkat.
Egyesületünknek 167 tagja van, minden korosztály részt vesz a munkában. Ők őrzik és tanulják a hagyományainkat, és nem csak a néptáncot vagy a népdaléneklést. Foglalkoznak az ünnepek jelentőségével, a névnapokkal, a népszokásokkal és a köszöntőkkel. Nagy szükség van erre, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy manapság nálunk is egyre inkább eltűnik ez a létforma, visszaszorul a színpadra, esetleg a könyvekben olvashatunk róla.
Nem könnyű feladatok ezek, de a mottónk továbbra sem változik: harcolunk, amíg van szélmalom, ha már az sem lesz, akkor talán abbahagyjuk.
Frissítés időpontja: 2013-05-20