Rendezvények

A medve és a farkas megálltak beszélgetni. Azt mondja a farkas:

– Úgy mëgéhëztem.

Azt mondja a medve:

– Majd én nekëd mëgmutatok ëgy embërt.

Jön ëgy embër, no, most ëgy jó falást ëszëk.

Azt mondja a medve:

– Ez még nem embër.

Mëgharagudott a farkas, lukat fúrt. Ëgyszer mëgin’ jön ëgy embër, azt mondja:

– Most jön ëgy embër!

Mikor odanéz a medve, azt mondja:

– Ez mán csak vót embër! Majd szólok én, mikor jön az igazi embër.

Hát jött ëgy lovas huszár szép pejparipáján, nekiesëtt a farkas. Kihúzta a nyelvit, a hosszú kardját, az volt a nyelve, simogatta jobbról-balról, odavágott, szőröstől-bőröstől mënt lë a bőr. A farkas mëgfutamodott, elszaladt. Mëgtalálkoztak akkor a medvével.

– Csakugyan jól mondod, ez embër vót, de olyan élës hosszú a nyelve: odavágott, lëvitt mindënt.

Beszédes Valéria: Sërëgék szárnyán. Szőcs Boldizsár meséi. Szabadka, 2005, Életjel, 166.