Rendezvények

Ëccër vót, hogy kimënt az erdőbe ëgy bárán legelni és jött a farkas. A farkas azt mondja neki: – Várjá, barátom, mëgëszlëk. – Aszongya a bárány: – Ne egyé mëg. Látod azt a vakondakdúrást? Űjj oda, tásd el a szádat, majd én beleugrok.

A farkas ēmënt a vakontúráshon, ētátotta a száját, a szömit becsukta, a bárán nekiszalatt, főlükte és ēszalatt haza.

Akkó gyütt a szürke ló. Aszongya a szürke lónak a farkas: – Ájj meg, oszt maj mëgëszlëk. – Ne, aszongya – hanem gyere, űjj fő a hátamra, osz maj beviszlek a faluba. Nincsen bíró a faluba, maj megválasztanak bírónak. – Aszongya a farkas: – Az jó lesz!

Ráűt a hátára, bemönt a faluba. Lassan ment a szürke ló, hogy mëglássák. Mikó mëglátták, ēkezdëtt kiabáni: – Itt a farkas, itt a farkas!

Na, akkó oszt gyöttek ám bottā, vasvillávā az embërëk. Ütötték a farkast. Aszongya a farkas, hát má nem bírta, akkorát morgott. A szürke ló aszongya: – Ne mozogj, mos választanak maj bírónak!

Ej, azt a farkas nem bírta ki, leugrott oszt visszaszalatt az erdőbe. Így a szürke ló mëgmaradt, hazamënt.
 

Alföldi Sándor (Fehértelep – Susara)

Penavin Olga szerk.: Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény II. Újvidék, 1995, Forum Könyvkiadó, 310–311.