Rendezvények

Csík Mónika: Térhatárok

Ülök a pasztellszín
couleur locale-ban,
mint gyűrt testű elaggott
utcanő hentereg
előttem a tó,
köröttem buján
barokkos díszlet, s
a bőröm rostáján
áthulló csönd szinte
tapintható.

Kavicsok magánya,
évek korhadó csöndje,
a tegnapok iszapja
lassan a torkomig ér,
miként falakat bontok le
önmagam keresve,
akképp hantolja ki
diszkréten neszezve
a Föld megkövült
csontjait a szél.

Otthon-illatú gömb lett
a tér, a horizont csorba
peremén rőt totemként
akad fönn a Nap,

mehetnék el,
tehetnék mást,
alkothatnék valami újat,

de fogva tart s apránként
old fel magában e
vérszín-szép
bácskai alkonyat.