Rendezvények
LVII. Gyöngyösbokréta és XLIV. Durindó
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
– a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesületről
1992-et írunk, amikor a törökbecsei Ifjúsági Otthon keretében létrejön a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület. Tudjuk jól mindnyájan, milyen időket éltünk akkor, s hogy mekkora jelentősége volt mindezeknek a lépéseknek: üzenet a magasba, üzenet a szülőtájnak: a megmaradásvágy, az örökségszeretet és a ragaszkodás megvallása. S mindezt cselekedetekbe, napi, heti, havi, negyedéves időszakokba, majd évadba, kerek évbe beleálmodni, beleoldani. Mint oly sokan másoknak, nekünk is ez volt a célunk, a vágyunk.
S kerek tíz évre rá – majd’ húsz évvel ezelőtt – Törökbecse házigazdája lehetett, házigazdája volt közösségünk egyik legtömegesebb és talán legszebb ünnepének, a XXXIX. Gyöngyösbokrétának és a XXVI. Durindónak. Felemelő érzés volt mindez: annyi, de annyi személyt mozgatott meg a lázas készülődés, a tenni és felmutatni akarás, hogy még az év őszén megalakult a Csalogató táncegyüttes.
Az azóta felnőtt tagok közül sokan felvállalták, felvállalják, hogy élére állnak ügyeknek,
szakosztályoknak, szervezésnek. A tagból itt is így válik vezető. Igen: van ennek valamilyen természetes folyamata! Itt is ki- és felnevel a család, a közösség: nemzeti és keresztény értékrend szerint. Biztos alapokon! Hogy az észak-bánsági szórvány e vidéke mind tovább maradhasson a magyarság otthona, ösztönző hazácskája.
Talán ehhez járult hozzá az is, hogy az egyesület 2005-től már mint önálló civil szervezet folytatja szerteágazó tevékenységét. Azt a sokrétű és minden korosztályt megszólító szakosztályi és közösségszervező munkát, amelyben helyet kap néptánc és népi játék, hangszeres és énekes népzene, kézművesség... Most már kimondhatjuk, hogy hagyományos rendezvényünk is van, hisz 2007 óta
rendszeresen szervezzük meg a Ricsaj népművészeti találkozót, amelynek évente megközelítőleg háromszáz résztvevője van, és amelyre méltán lehetünk büszkék.
S hogy mi tölt még el minket büszkeséggel?
Közösségi ünnepünknek tizenkilenc éve van „zászlaja”. Településünk az, ahol és ahonnan történelmi egyházaink méltóságai áldásának szentsége révén útjára indult a Durindó és Gyöngyösbokréta fesztivál lobogója, amióta tart tehát összesereglésünk jelképének vándorútja, hogy minden évben más-más házacskába hívjon el minket, hogy minden évben más-más magyar közösségünk összefogása hirdesse
összetartozásunkat és örökséghűségünket, ragaszkodásunkat a tiszta forráshoz.
Közös érdemünk, közösségünk kincse mindez! Táplál, megerősít, vállalásra késztet, megbecsülést kér és kap, hitünkben erősít meg! Ettől ünnep minden alkalom, s ettől, ezáltál mindannyiunk ünnepe!
Ezért és ettől, Önök révén és Önökkel ünnep az idei, Törökbecsére újból visszatért fesztivál! Isten áldása kísérjen továbbra is utunkon!
A lobogót, a lobogót, ne hagyjátok!1992-et írunk, amikor a törökbecsei Ifjúsági Otthon keretében létrejön a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület. Tudjuk jól mindnyájan, milyen időket éltünk akkor, s hogy mekkora jelentősége volt mindezeknek a lépéseknek: üzenet a magasba, üzenet a szülőtájnak: a megmaradásvágy, az örökségszeretet és a ragaszkodás megvallása. S mindezt cselekedetekbe, napi, heti, havi, negyedéves időszakokba, majd évadba, kerek évbe beleálmodni, beleoldani. Mint oly sokan másoknak, nekünk is ez volt a célunk, a vágyunk.
S kerek tíz évre rá – majd’ húsz évvel ezelőtt – Törökbecse házigazdája lehetett, házigazdája volt közösségünk egyik legtömegesebb és talán legszebb ünnepének, a XXXIX. Gyöngyösbokrétának és a XXVI. Durindónak. Felemelő érzés volt mindez: annyi, de annyi személyt mozgatott meg a lázas készülődés, a tenni és felmutatni akarás, hogy még az év őszén megalakult a Csalogató táncegyüttes.
Az azóta felnőtt tagok közül sokan felvállalták, felvállalják, hogy élére állnak ügyeknek,
szakosztályoknak, szervezésnek. A tagból itt is így válik vezető. Igen: van ennek valamilyen természetes folyamata! Itt is ki- és felnevel a család, a közösség: nemzeti és keresztény értékrend szerint. Biztos alapokon! Hogy az észak-bánsági szórvány e vidéke mind tovább maradhasson a magyarság otthona, ösztönző hazácskája.
Talán ehhez járult hozzá az is, hogy az egyesület 2005-től már mint önálló civil szervezet folytatja szerteágazó tevékenységét. Azt a sokrétű és minden korosztályt megszólító szakosztályi és közösségszervező munkát, amelyben helyet kap néptánc és népi játék, hangszeres és énekes népzene, kézművesség... Most már kimondhatjuk, hogy hagyományos rendezvényünk is van, hisz 2007 óta
rendszeresen szervezzük meg a Ricsaj népművészeti találkozót, amelynek évente megközelítőleg háromszáz résztvevője van, és amelyre méltán lehetünk büszkék.
S hogy mi tölt még el minket büszkeséggel?
Közösségi ünnepünknek tizenkilenc éve van „zászlaja”. Településünk az, ahol és ahonnan történelmi egyházaink méltóságai áldásának szentsége révén útjára indult a Durindó és Gyöngyösbokréta fesztivál lobogója, amióta tart tehát összesereglésünk jelképének vándorútja, hogy minden évben más-más házacskába hívjon el minket, hogy minden évben más-más magyar közösségünk összefogása hirdesse
összetartozásunkat és örökséghűségünket, ragaszkodásunkat a tiszta forráshoz.
Közös érdemünk, közösségünk kincse mindez! Táplál, megerősít, vállalásra késztet, megbecsülést kér és kap, hitünkben erősít meg! Ettől ünnep minden alkalom, s ettől, ezáltál mindannyiunk ünnepe!
Ezért és ettől, Önök révén és Önökkel ünnep az idei, Törökbecsére újból visszatért fesztivál! Isten áldása kísérjen továbbra is utunkon!
Ilia László,
a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület elnöke
a Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület elnöke
Frissítés időpontja: 2021-09-27