Rendezvények

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Mindannyian!

Megtisztelő számomra, hogy köszönthetem Önöket Törökbecsén, az LVII. Gyöngyösbokrétán és a XLIV. Durindón. Az idei fesztivál a nemzeti összetartozás és a nemzeti újrakezdés éve jegyében kerül megrendezésre.
Mindaz, amin keresztül mentünk az elmúlt egy–másfél évben, megviselt mindenkit. A
járvány, a bezártság, a korlátozások, esetenként a szeretteink elvesztése mind-mind nehéz próba elé állított mindanyiunkat. A nagyfokú bizonytalanság megnehezítette, megnehezíti a mindennapokat…
A 2020. évi Gyöngyösbokrétát és Durindót nehéz szívvel, de halasztanuk kellett erre az
évre. Ilyenre a fesztivál fennállása óta nem volt példa. A törökbecseiek derekasan állták a megpróbáltatásokat, és nem adták fel, nem adtuk fel! Tudtuk, bíztunk abban, hogy jóra fordulnak a dolgok és ismét lesz lehetőségünk találkozni, itt állni a színpadon és szívből énekelni, táncolni. A lelkünk vágyta a találkozást, a szívünk, hogy újra visszhangozza szülőtájunk s eleink örökségét: népénekeinket, citera- s tambura- s vonósjátékukat, furulya és cimbalomszólóikat, a táncos virtust, a közösségteremtő mindennapok véghetetlen és helyettesíthetetlen ünnepeit! A mát: hogy itt vagyunk: egymásnak! Hisz egymás nélkül nem kívánunk!
Itt, a Délvidéken a Gyöngyösbokréta és a Durindó alkalmával azt is láthatjuk, hogy
minden nehézség ellenére évről évre Vajdaság valamely magyarlakta települése összefog és egy emberként készül erre a hétvégére – mert ilyen az erős magyar közösség! Több, mint száz évvel Trianon után itt vagyunk, itthon vagyunk, összetartozunk, és ha kell, és amit kell, folytatunk, újrakezdünk – továbbra is, megfellebbezhetetlenül, állhatatosan, a küldetés semmilyen mértékkel
meg-nem-mérhető tudatával!
Az összetartozás az utóbbi évtizedben különösen kézzel fogható. Az anyaország és a
vajdasági magyar érdekvédelmi szerveink többszintű – úgy szakmai, mint anyagi – támogatása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a színpadon megjelenő néptáncprodukciók és népdalok hitelesek, színvonalasok legyenek. Mindehhez párosul a koreográfusok, néptáncoktatók, népdalkörvezetők, népzenészek és pedagógusok odaadó munkája. Elhivatottságuk a néptánc és népzene iránt magával ragadó és lelkesítő, közösségépítő és -formáló munkájuk felbecsülhetetlen. S nemcsak az övéké: de az alkotóközösségek minden tagjának a mindennapokba, az együttlét örömébe, a jövőt álmodásba és teremtésbe vetett hite és szándéka,
cselekedete! Hálásan köszönjük mindnyájuknak: nekik, akik éltetik, őrzik, továbbadják,
megtartják legdrágább kincsünket – a magyar kultúrát és hagyományt. És egyúttal hálásan köszönjük az anyaországnak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Vajdasági Magyar Szövetségnek is.
Kedves Mindannyian!
Az idei évben is sokakról emlékezünk meg, sokak iránt érzett tisztelet jegyében szervezzük meg összesereglésünket. Mindannyiunk Bodor Anikója – Anikónk – az idén lenne 80 éves; Burány Béci bácsi 90., Szöllősy Vágó Laci bá’ 85. születésnapján koccintanánk 2021-ben • Tripolszki Géza és Kallós Zoltán az idei évben öt híján a 100. születésnapjára invitálná családját, barátait… S mily felemelő lett volna június 4-én Halmos Bélát 75. születésnapján köszönteni… Fontos ugyanakkor elmondani, hogy nem a veszteség érzése jár át minket. A hála szavai fakadnak fel belőlünk, jóságos buzgalom és ösztönző erő: attól s abból adódóan, hogy hagyatékuk mérhetetlen
kincs!
2021-ben nem feledkezhetünk, nem feledkezünk meg arról sem, hogy idén jegyezzük
Bartók Béla születésének 140. évfordulóját. S arról sem, hogy Rajeczky Benjámin és Domonkos Pál Péter 120 éve, Allaga Géza pedig 180 éve született. Példaképek ők is számunkra.
Kedves ünneplő közösség!
Nem mondhatjuk el elégszer: a vajdasági magyarság szempontjából ez a fesztivál mérhetetlen fontossággal bír. Összefogásra ösztönöz, reményt ad és megtartó erőt sugároz szét. Felemelő érzés együtt dolgozni, szolgálni: érezni azt, hogy mindenkit egy cél vezérel – ápolni a kultúránkat, hagyományainkat, és minden nehézség ellenére itt maradni, megmaradni. Itt, a Vajdaságban, magyarként!