Rendezvények

TÖRÖKKANIZSA

Törökkanizsa város és községi székhely Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. Szegedtől délre, Magyarkanizsával átellenben, a Tisza bánáti oldalán fekszik.
Törökkanizsa Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1200-ban említették először Kenesna néven. Már Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik e helységről, miszerint a Délvidék elfoglalására kiküldött Bodid, Kadocsa és Bojta vezérek Kenesdnál (a Kanizsa név legősibb alakja) hajóztak át a Tiszán. A Gellért-legenda szerint pedig amikor Ajtony Szent István király uralkodása alatt visszaverte Csanád vezér első támadását, ennek hadai Kanizsáig vonultak vissza.
Nevét 1237 és 1240 között Kenesna, 1332-ben Reu Kanizsa, 1337-ben Kanisa (Temes) formában írták.
A Tisza révjének mindkét oldalán kialakult egy-egy Kanizsa nevű helység. A két Kanizsa fontos tiszai átkelőhely volt, amiről Anonymus is megemlékezett honfoglalás-történetében, és a Gellért-legenda írója is Csanád és Ajtony harcának leírásában.
1237 körül a bodrogi Kanizsa határjárásában említették a révet. A csanádi oldalon levőnek a neve a 14. században Révkanizsa volt, mely 1337-ben részben köznemesi birtoknak számított. Révkanizsa korán kereskedelmi gócponttá fejlődött; egykor mezőváros lehetett, 1329-ben már említették csütörtöki napon tartott hetivásárát is. 1333-ban már egyházas hely volt, nevét a pápai tizedjegyzékben is említették. Ez évben papja hetvenkét garas, 1334-ben hét és fél garas, 1335-ben másfél garas pápai tizedet fizetett.
A település idővel a Tisza jobb partjára is átterjedt, és ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ből található első ízben adatunk (Magyarkanizsa). A városban királyi sókamara-hivatal is működött. A 15. század elején azonban a révkanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket, és földesúri hatóság alá kerültek. 1401. január 17-én Zsigmond király Révkanizsát Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe. 1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, aki a helységet elzálogosította Bakócz bíboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszeget. A mohácsi vész után Révkanizsa török uralom alá került. 1542-ben pedig itt szállította át hadait a Tiszán Begler bég. 1557–1558-ban a temesvári defterdár nyolcvanöt házat írt itt össze, lakosai ekkor mind magyarok voltak. 1582-ben a török adószedő már csak négy magyar lakost talált itt, akik juhtenyésztéssel foglalkoztak.
A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Révkanizsán. 1647-ben is lakott helységként volt említve, 1717-ben pedig már ismét 40 házból állt. 1738–1739-ben pestisjárvány pusztított a lakosok között. A törökök kiűzetése után kezdték a helységet Törökkanizsának nevezni. 1718-ban Törökkanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyéhez csatolták. 1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet.
A törökkanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg. 1832. augusztus 2-án Törökkanizsa országos és hetivásárok tartására is kiváltságot nyert. 1838-ban Szerviczky György volt a település földesura, majd az 1900-as évek elején Vizeki Tallián Béla tanácsos és neje, báró Baich Mária, Törökkanizsai Schulpe Vilmos és Alfonz, gróf Maldeghem Mária, Georgina, Albertina és Károly, valamint Weiszhut Lajos volt a helység legnagyobb birtokosa. A községben álló kastélyok közül az egyiket 1793-ban Szerviczky György építtette. A két Tallián-féle kúria közül az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült.
A községbeli római katolikus plébánia már 1333–1335-ben fennállt. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Mostani plébániája csak 1807-ben alakult. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni, és örökösei 1858-ban fejezték be.
Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd kötötte össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat 1885-ben Szegedről hozták, és 80 000 forint költséggel állították fel.
A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásának volt a székhelye. 1897-ben a Szeged–Károlyfalva vasútvonal megnyitásával vasúti kapcsolata lett. 1910-ben 4938 lakosából 3168 magyar, 62 német, 1664 szerb volt. Ebből 2995 római katolikus, 1674 görögkeleti ortodox, 10 izraelita.
A községhez tartozott Firigyháza puszta, a Parlag-major, a Tallián-major, az Újszállás major, a budzsáki tanyák és Kupuszina is.

FIRIGYHÁZA

Firigyháza puszta helyén a középkorban Fejéregyház helység terült el, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott, és az ő sorsukat osztotta meg. Az első írásos feljegyzés Firigyházáról 1256-ból származik. Az 1514. évi pórlázadás alkalmával a helység legnagyobb része elpusztult. Thelegdy Gábor 1514. június 30-án elpusztított birtokait a budai káptalannak engedte át; de Thelegdy Miklós és Ferenc ellene mondtak a beiktatásnak; az emiatt támadt per még 1526-ban is folyt, és a Thelegdyek javára dőlt el, mivel még később is itt találjuk őket.
A török hódoltság első évtizedében a helység elpusztult. A 17. század közepe körül szerbek költöztek ide, akik a helység nevét – mely a 16. században Félegyházként is élt – Felityre ferdítették el.
1647-ben Horváth-Voxith István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc lett e puszta birtokosa.
1681-ben I. Lipót király Solt vármegyei pusztaként Gbelani Miklósnak, Mihalek Miklósnak és társainak adományozta.
A törökök kiűzetése után a temesvári bánsághoz tartozott, és Firigyháza néven volt ismeretes. 1781-ben a törökkanizsai uradalommal együtt Szerviczky Márkus vette meg. E család 1804-ben Csongrád vármegyéből haszonbéreseket telepített ide.
1858-ban a telep önálló községgé vált. Később ismét pusztaként Törökkanizsához csatolták.

JÓZSEFFALVA

A községet 1753. március 31-én alapították. Nevét Mária Terézia legidősebb fiáról kapta. Első lakosai a Tisza–marosi katonai határőrvidék kötelékébe tartozó szerb határőrök soraiból kerültek ki. Az új telep a temesvári igazgatóság rendeletére a Josephdorf nevet kapta. 1774-ben a kikindai szabad kerülethez csatolták.
1817. augusztus 1-jén, a kerülethez tartozó többi községgel együtt, kiváltságlevelet nyert. 1848-ig a kamara volt a földesura. 1876-ban, a nagykikindai kerület feloszlatása után, Torontál vármegyébe olvasztották. A szerb ortodox temploma 1852-ben épült.
1910-ben 3120 lakosából 1920 magyar, 1200 szerb.
A Tisza bánsági oldalán fekvő település ma Törökkanizsa része.