Rendezvények

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sok szeretettel köszöntöm Önöket az 55. Gyöngyösbokréta és a 42. Durindó alkalmából! Nagy öröm számomra, hogy Törökkanizsa, ez a takaros észak-bánáti település ad otthont a néptánc és népzene ünnepének.
Ez a település volt otthona a 100 évvel ezelőtt született Sós Mihályné Törköly Erzsébet nótafának is, akitől Bodor Anikó számos népdalt gyűjtött a jövő nemzedékének. A fesztivál előestéjén koncertet tart a tőle gyűjtött népdalokból és Törökkanizsa község népzenei hagyatékából a helybeli Keszég Ákos prímás és az óbecsei Fokos zenekar. Ez a hagyaték bővíti a helyi értékek tárházát, és példaértékű mindannyiunk számára, hogyan becsüljük meg helyi hagyományainkat.
1931-ben, augusztus 20-án, elindult egy fergeteges és szemet gyönyörködtető forgatag Budapesten, majd ezt követően a táncegyüttesek bemutatták szebbnél szebb viseleteiket, dalaikat, táncaikat a színpadon. Az első Gyöngyösbokrétáról van szó, ahol a történelmi Magyarország minden vidékéről jelentek meg hagyományőrző csoportok. Tudjuk jól, 1936-ban Gomboson útjára indult a mi Gyöngyösbokréta-mozgalmunk is. S bár 1944-ben megszűnt a budapesti rendezvény, s ezt megelőzően nálunk is abbamaradt, a délvidéki gyöngyösbokrétás falvaknak 1969-ben sikerült újjáéleszteniük, és azóta is életben tartaniuk. Tamaskó Józsefnek és társainak köszönhetően él és évről évre épül, gyarapodik a vajdasági Gyöngyösbokréta. 1931-ben még senki nem gondolta, hogy ez egy olyan alapkőletétel lesz, amelyre a néptáncosok, koreográfusok 87 év után is építhetik gondolataikat a színpadra szerkesztett néptáncról, táncművészetről.
A vajdasági Gyöngyösbokréta 55. alkalommal ünnepel ma Törökkanizsán. Ünnepük és seregszemléjük ez a délvidéki néptáncegyütteseknek, és ünnepük a létszámukban sajnos fogyatkozó, de erejükben megtörhetetlen délvidéki magyar közösségeknek, amelyeknek tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a táncegyütteseik és művelődési egyesületeik minél színvonalasabb és hitelesebb művészeti munkát végezzenek. Hiszen a négyes egység – ének, zene, tánc, viselet – színvonalas megvalósítása tudást, felkészültséget és pénzt igényel. Népi kultúránknak az anyaország részéről még soha nem tapasztalt anyagi támogatásban van része a Csoóri-programon keresztül. Ezt ezúton is köszönjük! Hagyományhű munkánk most nem pénz kérdése, legyünk alaposak, igényesek, gyarapítsuk tudásunkat, vegyünk részt azokon a képzéseken, amelyek elmélyítik felkészültségünket, és soha ne elégedjünk meg a középszerűvel. A vajdasági néptáncmozgalom az elmúlt két évtizedben egyenrangú partnere lett az anyaországinak, tartsuk ezt meg, és építsük, fejlesszük még szebbé, hitelesebbé a vajdasági, színpadra szerkesztett néptáncot, a Gyöngyösbokrétát.
A néptáncosok találkozóján felbuzdulva a citerások is megszervezték saját fesztiváljukat – az elsőt 41 évvel ezelőtt Pacséron. Azon a rendezvényen tizennégy szólóciterás, nyolc citerazenekar és három népi énekes szerepelt, ma pedig százhúsz műsorszámot, énekcsoportot, zenekart, hangszeres vagy énekes szólistát nézhet meg az érdeklődő közönség. Igazi ünnepe és találkozója a Durindó a vajdasági népzenekedvelő közösségnek. Tökéletes alkalom az ismerkedésre, mulatásra, barátkozásra, kapcsolatfelvételre. Úgy látom, a Durindó a mindennapi életben elérte célját, hiszen egész évben találkoznak, barátkoznak egymással a népdalkörök, zenekarok. Eljárnak egymáshoz a falunapokra, a népdalkörök találkozóira, ahol amellett, hogy tartalmas estet nyújtanak a közönségnek, a közös mulatság alkalmával megélik a népzene valódi funkcióját. Ünnepe a Durindó a népzenének, ugyanakkor a szervező településnek is, és ahogyan az ünnep attól ünnep, hogy másként éljük meg, mint a hétköznapokat, templomba megyünk, meghatározott ünnepi ételt fogyasztunk, alkalmi öltözetet veszünk fel, úgy a település épületei, intézményei is ünneplőbe öltöznek, megújulnak, felújulnak erre az alkalomra.
A kétnapos rendezvénynek csaknem háromezer résztvevője van. Ez is bizonyítja a népművészettel foglalkozó délvidéki közösség erejét. Kívánok a résztvevőknek a továbbiakban is eredményes, színvonalas szakmai munkát, a házigazdáknak tartalmas ünnepi hétvégét, a közönségnek pedig feledhetetlen pillanatokat és jó szórakozást.
 

Kisimre Árpád, a Fesztiváltanács elnöke