Rendezvények

Negyedik alkalommal köszönthetem a Durindó és a Gyöngyösbokréta Fesztiváltanácsának elnökeként a rendezvény résztvevőit, vendégeit. Ezúttal – a 40., jubileumi Durindón és az 53. Gyöngyösbokrétán – a vajdasági népzenei és néptáncmozgalmat az égig érő fához hasonlítanám. Bizonyára mindenki ismeri a mesét az égig érő fáról, vagy a tetejetlen fáról, vagy a világfáról, amely a magyar népi hitvilágnak is fontos része, és az ágai között van a Nap és a Hold. A hit szerint csak a táltos tudja, merre van, és csak kiválasztott személy mászhat fel rá. Ezekből a mesékből azt is megtudhatjuk, hogyan válhatunk kicsi gyermekből érett, megfontolt, a közösségért is felelősséget vállaló felnőtté. Valahogy úgy, ahogyan a gyerekek is tanulják a népdalainkat, néptáncainkat: eleinte gyermekdalokat, gyermekjátékokat, majd egyre komolyabbakat választanak, és végül eljutnak a világot megszépítő szerelemig, és megéneklik örömüket, bánatukat. Így válnak népi kultúránk táltosaivá, akiknek sikerül megmászniuk ezt a csodálatos fát. Így nő valamennyiünk lelkében az életfa. Ezért él tovább és talál egyre több követőre ez a mozgalom, befogadva mindazokat, akik elindulnak, hogy megmásszák, meghódítsák az élet fáját, melyen megtalálják a Napot és a Holdat.
Nagyon sokan elindultak ezen az imbolygó fán, és senki sem esett még le róla, valamennyien jó társaságba kerültek, ahol jó együtt lenni, együtt énekelni, muzsikálni, táncolni. Egy nyelvet beszélni – közös kultúránk, hagyományaink részévé válni. Ezért szeretjük ezeket a találkozókat, versenyeket, fesztiválokat. És az sem mellékes, hogy mi, vajdasági magyarok büszkélkedhetünk azzal a lehetőséggel, hogy az egészen kicsi gyermekektől az érett korú felnőttekig mindenki számára biztosítani tudjuk a bemutatkozási, megmérettetési lehetőséget. Büszkék és reményteliek lehetünk, hiszen idén is félezren vettek részt az általános iskolások 31. Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőjén az Újvidéki Rádióban, másfél ezren a 20. Kőketánc énekes népi játék és néptánc vetélkedőn Óbecsén, több mint százan a Középiskolások Népzenei és Néptánc Vetélkedőjén Temerinben. De a zentai Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny, a szenttamási Aranycitera, a Vajdasági Szólótánc Fesztivál – és sorolhatnánk tovább az évről-évre megrendezésre kerülő megmozdulásokat, koncerteket – is mind-mind bebizonyították létjogosultságukat.
Számtalan rendezvény közül válogathatunk, ahol találkozhatunk régi, jó ismerősökkel, barátokkal. De itt a legtömegesebb, a négy évtizedes jubileumát ünneplő Durindó, amely az óbecsei Batyu együttessel, a Nevenincs népzenei együttessel, a Tiszavirággal, a Hívogatóval, majd utána a Kótával, a Kalapozóval, a Szökőssel és az utánuk érkezőkkel, zenészekkel, énekesekkel, néptáncosokkal útjára indította a vajdasági táncházmozgalmat is. És akkor semmiképpen sem hagyhatjuk ki a felsorolásból azokat, akik már az Égiek családjából figyelnek ránk: Bodor Anikó idén lenne 75 éves, dr. Szöllősy Vágó László 80, dr. Burány Béla 85 éves lehetne – és a fellépő csoportokból már hiányzó tagok is mind meghatározói, zászlóvivői voltak e Fesztiválnak is.
Gyakran nemcsak a nagy család, a mozgalom részei vagyunk, hanem valódi családok jönnek létre mozgalmon belül, és nevelik felnövekvő gyermekeiket ebben a kultúrában, közegben. Ehhez, hogy tovább népesedjen családunk és itt találhassuk meg magunknak az életteret, ehhez kívánok továbbra is mindenkinek jó egészséget és kitartást! A feladat nem könnyű, de megoldható.

 

Tisztelettel: Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke