Rendezvények

A Zentai Magyar Kamaraszínház vendégjátéka a Magyar Nemzeti Tanács tájolási programjának keretében

Fordította: Mészöly Dezső
Szereplők: Dévai Zoltán, Kucsov Borisz, László Judit, Lőrinc Tímea, Nagyabonyi Emese, Papp Arnold, Rutonić Róbert, Virág György. Hang: Csernik Árpád. Stúdió: Szabó Endre. Rendezte: Kálló Béla

Külön köszönet a kecskeméti Katona József Színháznak a díszletért és a kosztümökért.

„Három vak kisegér volt. Kettő már nem él. A harmadik még hátra van. Egy Önök közül a gyilkos! Még nem tudom, ki az, de meg fogom tudni. S egy másik Önök közül: a gyilkos kiszemelt áldozata. Őhozzá beszélek most. Aki már két gyilkosságot elkövetett, az nem habozik elkövetni a harmadikat. Akárkinek bármi nyomja a lelkét, abban a régi ügyben, jobban jár, ha könnyít magán. Nem hajlandó. Rendben van. Ki fogom nyomozni a gyilkost, az biztos, de lehet, hogy valakinek az már késő lesz.” (Részlet az előadásból)

A rejtély úgy lebeg a darab felett, hogy a néző végig úgy érzi, tudja ki a gyilkos, legalábbis addig, amíg a szerző ismét be nem bizonyítja neki, hogy egy másik szereplő is lehet. És ez így megy mindvégig: izgulunk, rettegünk, szurkolunk, míg a végén minden tisztázódik, és ezzel a feszültség is feloldódik. Egy igazán szórakoztató, de irodalmilag igényes krimi szemtanúi lehetünk. Színházi élmény, amely magával ragad.

Agatha Christie Egérfogó című színműve 1952. október 6-án kelt életre a nottinghami Theatre Royalban. 1952. november 25-én a West Endre került, ahol azóta is játsszák. Nincs olyan turista, aki a Westminster Apátság és a Big Ben látogatása mellett ne váltana jegyet az előadásra. A szerző bevallása szerint a darab annak köszönheti sikerét, hogy „a cselekmény úgy bontakozik ki, hogy a néző kíváncsi, mi fog történni a következő pillanatban, de ezeket a pillanatokat tisztán soha sem látja előre. Másrészt annak, hogy a darabban szinte mindenki talál valamit, ami éppen őt ragadja meg, így a legkülönfélébb életkorú és ízlésvilágú emberek is élvezni tudják.”

Az előadás végén a játszó színészek megkérik a nézőt, hogy ne árulják el másoknak, ki a gyilkos. Ezáltal az előadás már egy közösség, egy város ügye lesz. Hallgatólagosan cinkossá válunk. Agatha Christie pedig odaátról mosolyog ránk.