Rendezvények

A magyar történelem nagy múltú templomai

Gránitz Miklós budapesti fotóművész önálló tárlatának megnyitóünnepélye. Megnyitja: Portik Piroska Klára, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának osztályvezetője. Közreműködik: a zentai Szélrózsa leánykórus és a Kapaszkodó együttes. A kiállítás megtekinthető 2005. február 5-éig vasárnap kivételével minden nap 9 és 14 óra között.

Gránitz Miklós fotóművész alkotó tevékenységének egyik figyelemre méltó szeletét mutatja be a tárlat. Azon kevesek közé tartozik, akik az épületfotózást, a műemléki fényképezést, tárgyának megfelelő alázattal, de tudatos esztétikai céllal művelik. Talán szakmailag vele kapcsolatban nem pontos „műemléki fényképezés”-ről beszélni, hiszen nem régészeti vagy tudományos felhasználásra készíti e tárgyú képeit, hanem szabad alkotó munkának tekinti. Keresi az épületek karakterét, jellemző körvonalait, tömegformáját, nézőpontját, de a részletek is érdeklik. Említhetném például a majd két évtizede, erdélyi utazása során fényképezett magyarvalkói templomot és a gyulafehérvári székesegyház Lázói kápolnáját. Jellegzetes kalotaszegi település Magyarvalkó, református temploma a helység fölé emelkedő dombra épült. Jellemző módon védfallal vették körül, melyet toronysisakkal díszített kapuépítmény tagol. Ami első látásra szokatlan, a szentély felöl láttatja Gránitz Miklós a templomot. A széles torony mögött kicsi, szinte védetlen az épület, mintha a művész védőn a tenyerébe fogadná e képpel, miközben a táji környezetet is legfontosabb jegyeivel tárja elénk. Hatalmas, monumentális épület a gyulafehérvári katedrális, amely valóságosan és formájában is magába foglalja a magyar katolicizmus történetét a kezdetektől Erdély önállóságának elvesztéséig. Az épületnek csak apró, olyan toldalékféle része az 1512-ben elkészült kápolna, architektúrális látványban azonban a leggazdagabb, valóságos ékkő a templom oldalán. Fényképezni igen nehéz, mert a mészkő szürkesége magába zárja a finom plasztikát. A róla szakmai mívességgel készült felvételen mégis teljes pompájukban élvezhetjük a toszkán stílusú reneszánsz faragványok burjánzását, amelyek egyébként rejtve maradnának. A nagyszámú örökségből pontosan nehezen kimutatható, hogy hány templom létezik a XI– XIX. század között épültekből, de nyilván több ezer. Bemutatni ezek sokféleségét nehéz és kényes vállalkozás. Mindezek ellenére a kétezredik év végére a történelmi Magyarország templomait reprezentáló, gazdag képgyűjtemény született, amely megjelent fotóalbum formájában. Ennek képeiből készült a fotókiállítás, melynek látogatója, talán első felületes áttekintésre esetlegesnek érezheti Gránitz Miklós választásait, aki azonban arra törekedett, hogy lehetőleg teljes változatosságában érzékeltesse a különböző vallások e tájon fellelhető patinás templomainak sokféleségét. Némelyik épület nem pusztán önmagát, hanem jelenséget is képvisel. Egyik templom művészettörténeti, másik az illető egyházban betöltött különleges szerepe miatt került a kötetbe, ill. kiállításra. Fontos tudni, hogy vannak olyan istentiszteleti helyek, amelyek sorsa néha jelentékenyebb, mint maga az építmény. Másokat a benne lévő műalkotások tesznek feledhetetlenné, hogy a gazdag kincsestárból csak a magyar barokk egyik legjelesebb templomfestőjének, Dorffmeister Istvánnak alkotásait említsük. A gyűjtemény képei ábrázolnak (az adott épületet), kifejeznek (egyházi és szellemi gondolatokat) és megjelenítenek (történelmi korszakokat, valamint azok atmoszféráját). E hármast valósította meg Gránitz Miklós a tárgy, a téma megválasztásával, a nézőpontok gondos megkeresésével és kifejező kompozíciókkal. Tette ezt figyelemreméltóan, invencióval, alkotó fantáziával.

Pogány Gábor művészettörténész Budapest, 2004

Száll az idő, s marad, mit építünk…

„A nemzet – bármelyik –, ha valamit ad magára, időnként elkészíti a maga imádságoskönyvét. Korfordulók parancsolják olyan művek megszületését, amelyeket lapozva az egyszerű halandó is megborzong a hatalmas idő, a történelem ódon termeinek szakrális léghuzatában… Sokkal nehezebb azonban a dolga annak, aki évezredet akar bemutatni a szintén jelzésértékű, megtapintható, ma is álló épületek számbavételével és jellemzésével. Erre a munkára vállalkoztak a szerzők (művészettörténész és fotóművész), akik a kétezredik esztendő egyik nagy millenniumi ajándékát tették asztalunkra: a Templomok a történelmi Magyarországról című kötetet.”

Részlet K. Kovács Imre albumot bemutató recenziójából