Pilinszky János: Urbi et Orbi.
A darab alapvetően az ún. Pilinszky-mitológia szimbólumrendszerét tekinti fundamentális nyelvezetének, mely térbeli megnyilvánulás és történés irányába leképzett színpadi akcióelemek sajátos, úgy Pilinszkyre, mint az alkotókra jellemző, önálló, egyedi színházi nyelvi struktúraként valósul meg. A darab nyilvánvalóan alkotóinak világról és művészetről szóló mondanivalója, abban a pillanatban, amikor is az ember nyíltan, a bejárt út után, a bejárt útról, az emberekhez fordul. Állapot, artikulálatlan formában. A tiszta megszólalást megelőző purgatórium. Az előadás nem a szentségeket fogalmazza, véleményezi, azonban a szentség, mint a szent viszony színházi fogalmát kutatja. Pilinszky a szög bekalapálásának művésze. A látvány megvalósulása, azaz az akció kizárólag látványként való megjelenítése, megteremtése az előadás alapvető nyelvi eszköze. A tér a mise tere, és ugyanakkor a haláltábor vonataié, pokol és menny. Egy családi asztal, egy üres csatatér...
Négy mikrofon, egy hokedli, egy lámpa, egy bölcsőszerű fél hordó és négy ember a színpadon. Két nő és két férfi. Semmi más. Vagyishogy nincs is szükség semmi másra, ha sikerül kifejezni a kifejezhetetlent. Óriási tér egy magányosan üldögélő, álldogáló, térdelő ember számára, akit a nézőtér vagy a színpad három pontjáról vallatnak. Záporoznak a kérdések, egyre kellemetlenebbek, egyre elviselhetetlenebbül lemeztelenítők. A határozott, kigondolt mondanivaló megdől, az irányítás kicsúszik a beszélő (immár vallatott) kezei közül, és a kérdező lelkiismeretszerű felülemelkedése elkerülhetetlen. … A színpad csupaszsága párosul a zenétlenség sivárságával, a tettek és a szavak az emberi gyarlóságot keményen, olykor kíméletlenül levetkőztetik, szemünk elé tárva a lélek és a szellem dantei köreit, gyűrűit és bugyrait, amelyek erős, ragadós hálót szőve fogva tartják a kitörni vágyót. (Török Arnold)
A teljes írást itt olvashatja.
Jegyek kaphatók a helyszínen, vagy igényelhetők a maszk@maszk.hu villámposta címen. |
Fejlesztette: GAS Softwares