Mihail Bulgakov: Molière (Képmutatók cselszövése). Rendezte: Telihay Péter m. v. Szereplők: Jean-Baptiste Pouquelin Molière, neves drámaíró és színész – Kovács Frigyes. Madeleine Béjart, színésznő – Vicei Natália. Armande Béjart Moliére, színésznő – Béres Márta f. h. m. v. Mariette Rivaille, színésznő – Körmöci Petronella. Charles de La Grange, színész, gúnynevén Regiszter – Szőke Attila. Zacharie Moirron, neves hősszerelmes – Pálfi Ervin. Philibert Du Croisy, színész – Ralbovszki Csaba. Jean-Jacques Bouton, színházi koppantó, Moliére inasa – Csernik Árpád. L., az uralkodó – G. Erdélyi Hermina, Marquis d’Orsigni, Félszemű gúnynéven ismert párbajhős – Mezei Zoltán, Marquis de Charron, Párizs érseke – Karna Margit. Marquis de Lessaque, kártyás – Kálló Béla, Az igazságos varga, udvari bolond – Mess Attila, Bűvész zongorával – Péter Ferenc, Bartholomé atya, vándorprédikátor – Szilágyi Nándor. Súgó – Kortoba Júlia. Közreműködik: Szabó Cibolya Gábor, Kovács Károly, Fehér Attila. Díszlet: Telihay Péter m.v. / Csík György m. v. Jelmez: Csík György m. v. Rendezőasszisztens: Szilágyi Nándor. Zenei válogatás: Telihay Péter m. v. Súgó: Kotroba Júlia. Ügyelő: Vrestyák Erzsébet. Fény: Flajsman Róbert. Hang: Matlári Miklós. Rendező: Telihay Péter m. v.
Az előadásról:
Nagyon jóra sikeredett Bulgakov Képmutatók cselszövése című műve Telihay Péter vendégrendezésében.
Bulgakov drámája a leszámolásokról, ármánykodásokról, kis haszonlesésekről, erkölcstelenségről, beárulásokról, hazugságokról szól, az abszolutista hatalomról, amely határt nem ismerő szinten tesz félre embereket, csak azért, mert azok olykor megkövetelnek valamit a jó ügy elvégzéséhez. Csak azért, mert a művészetet szentnek és sérthetetlennek tartják, csak azért, mert elszánt fanatikusok, akik görcsösen ragaszkodnak a szakmájukhoz, az önmegvalósításukhoz. De sajnos, figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az abszolutizmussal szembeni harc a művész számára elveszett játszma. Ezt írta meg Bulgakov Molière életének történetében.
Az uralkodót, a hatalom megtestesítőjét G. Erdélyi Hermina játssza meggyőző őszinteséggel vállalva érzéseit, a lángoló szeretetet és a sértődöttséget is, az érzéseiben megsértett és leleplezett egyén lelki vívódását leplezni próbáló emberi gyarlóságot tökéletes ívben.
Karna Margit brillírozott visszafogott, eszköztelen színjátékával. Főleg nem látványos, hanem bőr alá húzódó, lapuló, aki mindent lát, mindent hall, mindent kézben tart. Karna Margit apró jelzésekkel hívja fel magára a figyelmet.
Természetesen az abszolút főszereplő a „művész”, a Molière-t alakító Kovács Frigyes, aki nem Molière-t alakította, hanem önvallomást tett ott előttünk művészi elhivatottságáról, élete értelméről. Kovács Frigyes fájdalmas őszintesége döbbenetes, őszinte erejű.
(Franyó Zsuzsánna)
Egész életemben csúsztam-másztam a lába előtt, és csak arra gondoltam: ne taposson el. És most mégiscsak eltiport. Zsarnok!… És miért? Ma reggel megkérdeztem tőle – miért? Nem értem... Azt mondtam neki: én, felség, gyűlölöm az ilyen eljárást, és tiltakozom. Engem ez sért, felség. Engedje meg... vagy nem eleget hízelegtem talán? Vagy nem eleget csúsztam-másztam? Felség, hol talál még olyan talpnyalót, mint Molière?... De miért is tettem mindezt? Gyűlölöm a királyi zsarnokságot! … Mit kellene még tennem, hogy bebizonyítsam, hogy féreg vagyok? De, felség, én író vagyok, én gondolkozom, vegye tudomásul, hogy én tiltakozom!
(Bulgakov: Molière) |
Fejlesztette: GAS Softwares