Rendezvények

Jazz, improvizatív zene…

Borbély Mihály kvintett (Magyarország): Borbély Mihály (fúvósok), Szabó Dániel (zongora), Lukács Miklós (cimbalom), Horváth Balázs (nagybőgő), Baló István (dob).
Dave Burrel (zongora) szólót játszik.

Borbély Mihály zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte klasszikus klarinét és dzsessz-szaxofon szakokon. Pályafutása során eredeti hangszerei (klarinét, altszaxofon) mellett különleges fúvós hangszerek megszólaltatására is specializálódott (mint pl. tárogató, népi furulyák, kaval, dvojnice, fujara, okarina, bombard, zurna), s emellett szoprán- és tenorszaxofonon is játszik.
 A Vujicsics együttes alapító tagja, aki emellett a nép- és világzene, a dzsessz- és a kortárs zene területén egyaránt tevékenykedett különböző formációk tagjaként, illetve szólistaként. Olyan művészekkel játszott, mint a Sebő együttes, Sebestyén Márta, Hungarian World Music Orchestra, Michel Montanaro, After Crying, John Wetton, Tolcsvay László, Budapest Big Band, Dresch Mihály, Gonda János, Grencsó István, Kőszegi Imre, Makám, Oláh Kálmán és a Trio Midnight, Ráduly Mihály, Szakcsi Lakatos Béla, Herbie Mann, Jiri Stivin, Zbignew Namislovsky, Rova Saxophone Quartet, valamint Eötvös Péter, a Nemzeti Filharmonikusok és a 180-as Csoport).
A tanítás életének és zenefilozófiájának fontos eleme. 1979 óta aktív zenepedagógus, 1990 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Dzsessz Tanszékének tanára, 1997 és 2000 közt ugyanott tanszékvezető is volt.

Az idei találkozón bemutatkozik a legendás Dave Burrel, aki Archie Shepp, Roscoe Mitchell, Pharoah Sanders és mások zongoristája, a mítosszá lett Shepp-kompozíció, a Blasé kiváló előadója, akinek mostani stílusa egyfajta összegzése a huszadik századi dzsesszmuzsikának. Különös melegséggel, mondhatni Nino Rota-i humorral, stilizációval, könnyes visszatekintéssel idézi meg sajátos csipkeszerű muzsikájában a dzsesszzene értékeit. A kritikusok Jelly Roll Mortont, Duke Ellingtont, Scott Joplint szokták előzményeként emlegetni. A komponált muzsikában Rossini és a kései Mahler lennének – természetesen szemléletbeli – társai. Burrel még sosem járt térségünkben, egyedülálló élmény zenéje, és ha régmúlt zenék magasrendű lepárlását még egyszer óhajtjuk hallani, lehet, hogy a kanizsai koncert lesz az utolsó alkalom.