Rendezvények

Brian Friel: Pogánytánc. Fordította: Upor László. Személyek: Michael – Huszta Dániel. Kate – Banka Lívia. Maggie – Faragó Edit. Agnes – Ferenc Ágota. Rose – Figura Terézia. Chris – Elor Emina. Gerry – Kovács Nemes Andor. Jack – Giricz Attila. Díszlet-, jelmeztervező: Csík György m.v.  Koreográfus: Lavro-Gyenes Ildikó m.v. Dramaturg: Góli Kornélia. Rendezőaszisztens: Ferenc Judit. Sminkmester: Szabó Judit. Fénymester: Szöllősi László és Majoros Róbert. Hangmester: Bíró Tibor. Súgó: Lovas Csilla. Fotó: Gavrilo Grujić. Rendezte: László Sándor.

Az előadásról:

Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, teljesen oktalanul törnek elő az emlékek. Elég csupán egy szó, egy dallam, szín, illat, hogy megmozduljon agyunkban vagy a szívünkben vagy éppen a kettő összjátékaként az, amit emlékezésnek hívunk... Ezt a pillanatot ragadja meg Brian Friel életrajzi ihletésű drámájában. Az emlékeken keresztül beszél szeretetről, egymásrautaltságról, könnyekről... és arról a nyárról, a Lunasa ünnepéről, amikor a Mundy nővérek egymásba ölelkezve táncoltak Marconi zenéjére, nem is sejtve, hogy ezzel a tánccal egy korszak zárul le az életükben...
(Góli Kornélia)

Boldogságra születik-e az ember? Vagy csak a vágy születik velünk? Van-e sors? Ha van, elkerülhető-e? Lehet a boldogtalanság létforma? Mi a boldogság? Észrevesszük-e? Tudjuk-e, felismerjük-e, ha találkozunk vele?
Lemondhatunk-e a vágyakozásról? Lehet-e úgy élni, hogy felismerjük önmagunkat? Feladhatjuk-e a keresést? És ha találkozunk magunkkal, van-e tovább? Mi az, amit a család hozzánk ad? Nélküle
vagyunk-e? Vajon a múltunk a jövőnk-e?
Ezek, és még ezernyi kérdés: a Mundy család. A válaszokat keresve újabb és újabb kérdésekre bukkantam, de úgy érzem, hogy a kérdés sokszor önmagában a válasz. Boldogságos érzés volt kérdéseket és válaszokat keresni alkotótársaimmal: Szépivel, Dániellel, Édikével, Kornéliával, Eminával, Ágóval, Ziával, Gibóval, Kovival, Jutkával, Gyurival, Csillával és Hugival. (László Sándor)