Könyvek, dokumentumok

Innensemerre szigetecske. Versek

Otthon a formában

Nem könnyű olyan verseskötetről írni, amelyben a versek jelentős része fotókra íródott, ennélfogva képtelenség hitelesen visszaadni azt az élményt, amit ténylegesen csak akkor kaphat meg az olvasó, ha teljes fizikai valójában is megismeri a könyvet, vagyis kézbe fogja, átlapozza, elolvassa. Lennert Móger Tímea második, Innensemmerre szigetecske című kötetét olvasva valószínűleg át kell értelmeznünk azt a feltevést, hogy a vers egy független, különálló individuum. Ezeknek a verseknek szükségük van a saját fotóikra, a szöveg-kép párosának pedig szüksége van a könyv nem mindennapi formájára, ugyanis a könyv úgy nyílik, mint egy fotóalbum, oldalra, ezzel is hangsúlyozva a kötet erős vizualitását. Stock János fotóinak jelentősége kiegyenlítődik Lennert Móger Tímea verseiével, a könyv kettejük közös története.

A kettősség izgalma nemcsak a kötet egészén, de a versek szintjén is tetten érhető. Lennert Móger Tímea első, Kollázs című kötete kapcsán a sűrűn emlegetett gyermeki rácsodálkozást második kötetében a formával való játékosság váltja fel. Az olyan letisztult, magvas gondolatokon túl, mint az Elhagyom magam című vers: „Sohasem láttam / gyökeret / csak / kitépve”, szép számmal kapnak helyet olyan sűrített, egyéni megoldások, mint a költőnő már-már védjegyéve vált ,,zárójelezése’’: ,,(fél)lábai / szövetszürkék / (nem) egész testük is / (az)”, vagy a Búza(lé) című vers záró metaforája, amely a mellette elhelyezkedő, búzatáblát ábrázoló fotó ismeretében működhet csak.

Ha egy szóval kéne jellemeznem Lennert Móger Tímea kötetét, akkor azt mondanám: izgalmas. Izgalmas attól, hogy a költőnő ennyire mer Stock János fotóira támaszkodni, ennyire meri szabadon kezelni a formát. Bátorsága nem válik öncélúvá, és csak ritkán görcsös: ,,sűrűsödik a köd benn / – hitehagyott / e Mária (k)ép”, de ezekért bőven kárpótolnak az olyan versek, mint például a Hír(telen) című: ,,Szó / nélkül / ki / mond- / hat(atlan)”, vagy a Fű alatt című: ,,Fák / kitépték őket / az égből”.

Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, amikor azt állítom: Lennert Móger Tímea költészete társtalan a vajdasági magyar lírában. Nem alkalmaz olyan, manapság igen divatos elemeket, mint a narráció, és az ,,új komolyság’’ sem húzható rá. Mindenkinél többet támaszkodik a nyelvre, e felfogása pedig Parti Nagy Lajos, illetve Kukorelly Endre hatásait mutatja.

Lennert Móger Tímea Doroszlón él, de megjárta a külföldet is. A kötet Innensemerre szigetecske címe Doroszló kulturális elszigetelődöttségére utal, maga az otthon fogalma is gyakran előkerül a versekben: ,,hova megyek hiába / hátha elnyel / az otthon / ahonnan / (nem) / vágyódom el”. A költőnő 1981-ben született, egy olyan nemzedék tagja, aki már a saját bőrén tapasztalja a kivándorlást, még pedig úgy, hogy ő maga is a részese: ,,Hazamennék / de itthon vagyok / (sem)mit üzennek a csillagok / nincs mit mondanunk / (egy)másnak / házak helyett sátrak”. A nőiség, a személyes hang éppúgy részese ennek a költészetnek, mint a szociális érzékenység: ,,Senki(n) / nem segíthet / magához nyúl / az ölbe / vett test / ereket / merevítő szeretet” vagy az Egysor(o)s című: ,,Ölelj (g)át!”

Lennert Móger Tímea egy üde színfoltja a vajdasági magyar irodalomnak, és ha még a ,,szenvedés normális állapot” is verseiben, életkedve mindig felülemelkedik, kísérletező kedve és rugalmassága pedig méltóvá teszi arra, hogy odafigyeljünk rá. Biztos tartogat még meglepetéseket.

Celler Kiss Tamás