Könyvek, dokumentumok

„Mert a mi hivatásunk az isteni törvények szerint való. Mi is virrasztunk, és ha kell, önfeláldozóan sietünk a bajbajutott emberek segítségére. Mi nem keressük azt, hogy ki az, aki bajbajutott, zsidó-e vagy keresztény, hogy milyen elvet vall, mi csak egyet ismerünk: az irgalmasságot, az embert, akit meg kell menteni, vagy vagyonát kell megmenteni. Ez a magasztos ideál, eszme emel fel bennünket a szürke tömeg fölé. Csak az örök, szép ideálokért való lelkesedés teszi széppé és nemessé az életet, ad neki tartalmat, színt, és csak így várható számunkra a társadalom megbecsülése” (CSERMÁK 1947: 1-2).

Szent Flórián a III. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. A kor viszonylag nyugodt volt, Flórián békésen vett búcsút a hadseregtől. Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört a keresztényüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek negyven keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény hitét, ezért elfogták, és bíróság elé állították. Egykori katonatársai vitték a bíró elé...