Könyvek, dokumentumok

Harminc vagy még több évvel ezelőtt számomra és – lehet, illetéktelenül veszem fel a többes számot – nemzedékem számára, amely éppen azokban az években alakította szellemi és érzelmi világképét, Szenteleky Kornél neve az irodalomban, az irodalom történetében, az irodalmi kritikában elképzelhető minden „rossz”-nak a mintája volt. Megmondom nyomban, igazságtalanok voltunk. De amivel akkor szemben álltunk, a tespedt mozdulatlanság és bezárkózás, a vidékies színvonaltalanság, az idegen földről származó gondolat és érzés visszautasítása, a banalitások, a provincializmus, a por és a hagyománytalanság, a sár és a disznóólszag mind mintha Szenteleky irodalmi programjának idejétmúlt, a „helyi színek” elméletének következménye lett volna. Mert a mi szemünkben Szenteleky akkor ennyi volt: a „helyi színek” teóriájának felkent papja. A mi akkori gondolkodásunkban óriásira nőtt Szenteleky felelőssége mindazért, ami „a mi irodalmunkat” és a „vajdasági írást” – ezek is az ő szavai – a vajdasági irodalmat, meggyőződésünk szerint, ósdi tartalmaival és elnyűtt formáival, silány nyelvével, ódivatú beszédmódjával együtt elfogadhatatlanná tette.

Bányai János