Könyvek, dokumentumok

A Híd azzal, hogy meglehetősen hosszú emlékezetet kölcsönöz nekünk, voltaképpen egy folytonos irodalmi-kulturális valahová tartozást közvetít a számunkra. Az egykori diskurzív terek rekontextualizáló értelmezése arról győzhet meg bennünket, hogy a különböző korszakok szerkesztői és alkotói általában felismerték, hogy az igen tiszteletre méltó hagyományok, amelyek olyan fontosak a számukra, csak akkor tarthatók életben, ha a friss szellemi vállalkozásokban tükröződnek, formálódnak újra. Folyóirat-alakítói gyakorlatukba beleépítették az újragondolt hagyomány fogalmát, és mindig is igyekeztek a dinamikus gondolatok, a változó arculatok révén keresni a folyóirat helyét az éppen aktuális kulturális, irodalmi vagy irodalomtudományi diskurzusokban. Mára az is jól látható, hogy a Híd története a változó formátumok, a folytonosan alakuló külalakok, a megreformált címoldalak jelzéstörténete is egyben. A Híd mai munkatársait pedig még az átlagosnál is jobban érdekli a kulturált megjelenés lehetősége, a kinézet, a színállás, a tipográfiai tervezés frissessége, egyszóval, a folyóirat tárgyi valóságának kellemetessége.

Faragó Kornélia