Könyvek, dokumentumok

Miért akar az ember nyomot hagyni maga után? Miért akarja, hogy a halála után is emlékezzenek rá? Még a kő is elporlad, nem volna egyszerűbb, ha csak a mának élnénk? Miért az önkínzás, az ének? Igaza lenne Adynak? Csak azért, mert szeretnénk, ha szeretnének? De miért akarjuk, hogy akkor is szeressenek, amikor már nem leszünk? Akkor már értelmetlen ez a szeretet. A ránk való emlékezés sem segít rajtunk. Nem azokat kell szeretni, akik meghaltak, hanem azokat, akik élnek. Mi értelme van írni az utókornak? Semmi. Az ember alkot, mint ahogy a fa terem, de a gyümölcs, ha leesik a fáról, és ha nem eszik meg, elrohad. Jövőre a fa újra terem, esetleg a magjából hajtás nő ki, ám a gyümölcs nem marad meg, és a fa is megöregszik, majd meghal. De megtörténhet-e az, hogy nem hagyunk nyomot magunk után? Lefekvéskor kitörölhetjük-e azt, amit aznap tettünk? Vajon láthatatlanul könnyebben elviselnénk-e az életet? Ugye csak akkor van értelme elbújni, ha tudjuk, hogy valaki keres.