Könyvek, dokumentumok

Nincs erőm többé vitatkozni. Nem védekezem, nem ellenkezem. Tessék, bármennyire is fáj az igazság, elismerem: talán azoknak is igazuk van, akik úgy gondolják, hogy az elmezavar egy enyhébb változata jelentkezett nálam. Tudom, valószínűleg arra szeretnék ráirányítani a figyelmemet, hogy ezt az én - hogy finoman fejezzem ki magam - mostani állapotomat jól ismeri az orvostudomány, szinte már orvostani közhelyről van szó, és természetesen ismert a gyógymódja is, ezért hát elvárható lenne, hogy tegyek végre valamit ez ügyben. El tudom képzelni, mi mindenen kellene átesnem a szakértői aláírással hitelesített gyógyulás érdekében. Először is, rögvest fejest kellene ugranom, méghozzá önként, az emberi psziché orvosi darálógépébe, s mintegy a darálás ütemére, szép rendben, mutogatnom kellene a különböző szakorvosoknak lelki sebeimet, véraláfutásaimat, hólyagjaimat, kinövéseimet és elszíneződéseimet, hogy ők sorszámozzák, egy-egy latin névvel illessék, majd pedig különböző rovatokba írogassák be azokat. Végül, mindent összegezvén, hozzáértően megállapítanák, hogy bizony megbomlott az elmém. A megbomlás fokától függne a további szeánszok, ellenőrzések, orvosi mantrák - jobban mondva a meghallgatások, a kivizsgálások, a kutakodások - fajtája és milyensége. Természetesen arra is szükség lenne, hogy hosszadalmasan meséljek mindenről, hogy előadjam a részleteket, kezdve a tünetektől egészen a következményekig, s végül válaszolnom kellene az esetem fineszeit és sajátosságait taglaló kiegészítő kérdésekre.