Könyvek, dokumentumok

   Németh István Fordulat után című regénye, amint a kötet végén olvasható (Láb)jegyzetféle egy pincepenész szöveghez leírásból kiderül, közel 50 évig lappangott a Forum Könyvkiadó alagsorában Győzelem után elnevezéssel. A műben az 1941-et követő politikai viszonyok és differens ideológiák okozta emberi szembenállások tematizálódtak.

Az „elhiheted pajtás, megijedtem”-, a „jól tudod, pajtás, nem is volt akkor ez olyan nagyon egyszerű”- vagy a „(h)ej, pajtás, micsoda népes és forró hangulatú gyűlések voltak abban az időben”-féle kiszólások révén az író olyan szituációkat vázol, melyek éreztetik, hogy az elbeszélő a jelenből visszatekintve meséli el a régmúlt eseményeit. Hogy a pajtás megszólítást az olvasóhoz vagy egy fiktív személyhez intézi-e, nem derül ki pontosan.

A Fordulat után kezdetén a fegyvernélküliség és a gyilkos eszköz utáni vágyakozás képe tárul az olvasó elé. A történet, amely mentén tragikus emberi sorsok rajzolódnak ki, kiszolgáltatott állapotban, lőfegyver hiányában veszi kezdetét, és számos konfliktushelyzet után, hasonló tényállást tükrözve zárul. A regény e mozzanata a Sirbik Attila tervei alapján a fedőlapon kialakított Forum fémjelzésű revolver és a Csernik Előd által kidolgozott, vércseppekkel és pisztolygolyókkal operáló illusztrációk mentén válik még inkább hangsúlyossá.

Boldog Mihály kénytelen elfojtani indulatait, ugyanis a kövér Heip bácsi húsos nyakát puszta kézzel nem érné körbe, valamiféle husángra vagy pisztolyra lenne szüksége. Ezért sem véletlen, hogy a szövetkezet megalkotása után olyan gazdák kisemmizését támogatja, mint az öreg Heip. Nem tudni, hogy Boldogot bosszúvágya vagy a korszellembe vetett megtörhetetlen hite vezérelte-e. Tevékenységének abszurditását, s hosszú távú működésének lehetetlenségét a jó barátok ellene irányuló gyűlölködései és a feleség ellentétes eszmékhez való kötődése is mutatja.

Bélik Jóska és Boldog Mihály együtt járja körbe a vajdasági romos tanyavilágot, akár Csicsikov a Holt lelkekben. A körút során kétségbeesett, vagyonukat féltő gazdák portréja rajzolódik ki. A szereplők a széthulló gazdaságokban sárban és trágyában gázolnak. „A tanya siralmas állapotban volt, már ami a gazdasági épületeket és az udvart illeti. Látszott rajtuk, hogy az utóbbi időben a gazda levette róluk a kezét. Az udvarban szerteszét hevert az eketalyiga, a fogas, a borona, a henger; az istálló bejáratánál bokáig érő trágya, az ólajtó a sarokvasból kibillenve lógott, a góré eleje leroskadt, tetőgerince veszedelmesen meggörbült” (74–75.).

Kása Mátyás a behajtók elől a kukoricakúpok alá próbálta elrejteni a termést. Bencsik István, aki a két kézével megszerzett földek kiművelésére áldozta minden idejét, a beszolgáltatás után öngyilkos lesz. Nagy Richárd borral kínálja a behajtókat, s csak az eltávolodó kocsi után kiáltja átkait, s egy későbbi összetűzés során megöli Bélik Jóskát. „Mikor elindult velünk a kocsi, s visszafordultam, láttam, az ég felé lendíti ökleit, és mint a múltkor a községháza előtt, ordítani kezd:

— Átkozottak! Ti hajtottátok ki az ólamból a sovány malacaimat! [...] Az eszeveszett átkozódásának a hangja a dűlőútig kísért bennünket.” (77.)

A regény folyamán az elbeszélő folytonos státuszváltásokat szenved el. A történet elején Boldog Mihály a gazdag kulák alárendeltjeként mutatkozik meg. A későbbiekben, a szövetkezet megalapítása után, már magasabb pozícióból, beszolgáltatja a gazdák vagyonának jelentős részét. Amikor a rendszer szétesőben van, Boldog Mihály a szónoklataival csupán kis ideig tudja fékezni a kisemmizett földműveseket. A fordulatot egyértelműen, az egykori napszámos Boldog Mihályt is vérig alázó, „[h]a nem tudtok nekik mit adni [enni], hajtsátok ki őket legelni” – kijelentés idézi elő. A tömeg pillanatok alatt átveszi az irányítást, és pár momentum után a csendőrlaktanya pincéjében megkorbácsolt, vértől csöpögő ember jajveszékelése hallatszik.
 

Lábadi Lénárd