Könyvek, dokumentumok

Szabó Palócz Attila nagy formátumú projektumának első könyvét adja közkézre, aminek olvastán úgy tűnik, még legalább három kötet várható ebből a parttalan prózafolyamból, de akár több is: a regény narratív terét ugyanis nem csupán a szerző poétikai szándéka, hanem a véletlen is alakítja. Az akcidentalitás sodorja egymás mellé a szerző különböző stílusú, különböző célú és különböző szerepű szövegeit: a regény első oldala személyes bejegyzéssel indul, majd a mindent dokumentálni szándékozó szerző átmásol egy angol nyelvű poémát, ezt követően bőségesen jegyzeteli a szabadkai szoborügyeket, és innentől elszabadul a szöveg a megszokás pányváitól, előrevetül a káosz: vendégszövegek öntik el a poétikai teret, amikor azonban már végtére úgy tűnik, hogy egy „idézetes könyv” közepébe csöppentünk, a történet visszakanyarodik a személyesség ösvényére és lírai szálakkal fűzi egybe a szekvencionális narratív teret.
„Terjengős, nagy projektum, sok projektum egyben” – írja könyvéről a szerző. A regény látszólagos szerkezeti kuszaságát előrevetíti a szövegből a szerző Macbeth- előadásának multimediális terve: mindent felhasználni, ami előreviheti a darabot – „mégsem kaotikusan, hogy aztán egy nagy zűrzavar legyen az egészből”. A regény poétikai tere más, mint a drámáé, és Szabó Palócz Attila – a számítógép képernyője előtt szocializálódott nemzedékhez hasonlatosan – azt vallja, hogy egyetlen gondolat se maradjon feljegyzetlen. Az ember élete csak akkor lehet valóságos, ha ezt az életet teljes mértékben sikerül dokumentálni. A műben nem csupán a gondolat asszociál új gondolatot, hanem minden vendégszöveg és szubtextus egy-egy újabb vendégszöveget és szubtextust hív elő a szerző kimeríthetetlen jegyzőfüzeteiből, naplóiból, fiókjaiból, merevlemezeiről – amelyekről csak egy véletlenül megadott parancs nyomán veszik el bármilyen dokumentum; s mégsem zűrzavar lesz mindennek az eredménye, hanem regény, ami ugyan egyetlen másik regényre sem hasonlít különösebben.
A regény címe, a Kenotáfa Szabó Palócz Attila tudatos és szeszélyes szóhasználata: tulajdonképpen a cenotaphium – kenotafion névvel jelölt üres sírhalom, amit a magyar nyelv kenotáfiumként használ, de van egy szebben hangzó magyarítása is a szónak: emlékhalom. S a címadás tökéletes. A több kötetre tervezett projektum első könyve is feltárja a teljes mű apoetikus, kusza szerkezetét: látszólag érdektelen dolgok pontos listái, intim napló, a weblogokhoz hasonlatos napi feljegyzések, cikkek, szépirodalmi szövegek, Danilo Kiš prózai műveinek színpadi megjelenítését dokumentáló diáriumok, bölcs gondolatok, szóbűvölések rolex replica és szövegsáfárkodások alkotnak főtörténetet és mellékágakat, hipertextust és intermezzót - mindez mögött azonban már markánsan megjelenik a nagy misztérium és a nagy mitológia: egy ember élete. Semmi sem fontosabb és semmi sem érdemesebb ennél, amit Szabó Palócz Attila regényének sikerült bizonyítania. Olyan narratív teret teremtett, amelyben a hétköznapi élet leghétköznapibb dolgainak egymás mellé állításával a világ legnagyobb rejtélyeiről és igazságairól szól: szerelemről, halálról, háborúról, kisebbségi létről, közelmúltunk valóságáról, s ebben a térben a partikuláris élmények általánossá minősülnek át, létrehozzák a regény világát. Illetve az emlékhalmot, amelyben a szerző helyét – és funkcióját – a szerző emlékei veszik át. S itt teljesedik be az irodalmi mű létrejöttének csodája: a lényegében lényegtelen dolgok egymás mellé állítva jelentést hoznak létre – a látszólagos nem-gondolatból megszületik a gondolat.

Fekete J. József