Könyvek, dokumentumok

Őszi lombhulláskor járom a temetőt.

A gesztenyefákról már legombolkoztak a nagyszemű, barnavörös magok, szétterülve a szúrós magházak között. Elnyíltak a nyári vadvirágok is a temető sarkaiban, ahová ritkán teszi be a lábát az utód, néhai ősei közé. Régi felmenőink ott alusszák örök álmukat. Megdőlt, kopott kőkeresztek, korhadt fakeresztek alatt, ahol elburjánzott a gaz, csomókban fehérlik fűszálakon sok, élettelen, apró csigaház.