Könyvek, dokumentumok

„Ekkor már kint jártunk a temető előtt, a gesztenyesütödés albánok körül, épp az ínycsiklandó illatok között haladtunk el, szállt a füst a szomszédos kaszárnya felé, s bizony alig álltam meg, hogy ne vegyek néhány liternyit. A fekete keretes gyászjelentések színe kiválóan illett ujjaim és kezem színéhez a gesztenye elfogyasztása után. Gyermekkorom nagy november elsejéi, amikor apámmal kihoztuk a koszorúkat, s hazafelé menet feltöltöttük gesztenyekészleteinket, útközben pedig a közelben lakó Vasasékhoz betérve nagy részét el is fogyasztottuk. Az Elbeszélő Én azonban mintha nem akart volna továbbhaladni, ott lépegetett ugyan mellettünk, tehát haladt... mégis, a témában nem hagyta magát eltéríteni eredendő elképzelésétől... állni látszott a téma, bár az Elbeszélő Én haladt... Arról a megbeszélésről valahogy nem sok minden hangzott el – mondotta volt. Ja, ott a megbeszélésről? – kérdezett vissza. Hát igen, az Elbeszélő Énnek aznap valahogy mintha nem jött volna össze, hogy úgy tegyen fel egy épkézláb kérdést, hogy arra ne viszontkérdés legyen a válasz.”