Leírás: |
...és leszállt az est, a Tisza vize visszatükrözte a csillagokat és a város távoli fényeit, és ahogy az úszóház mellvédjénél a folyó felől felszálló hűvösebb áramlatoktól némi enyhületet nyerve beszélgettem a régi és újonnan megismert barátokkal, akiknek valahogy éppen sok mondanivalójuk lett a számomra, kezdtem úgy érezni, mintha visszakaptam volna valami régen elveszettet, elfeledettet, valamit, amiről nem is tudtam, hogy nélkülöztem sok éven át. nem is voltam tudatában, hogy hiányzott, bár hogy pontosan mi hiányzott, azt nehezen tudtam volna megfogalmazni. Hiszen sose szakadták meg teljesen a szálak. Mégis, történt ott valami, amitől örömömben én is táncra perdültem a folyón, a júliusi csillagok alatt az állóhajón, amely lágyan ringott, akár az idő görgetegéből kiváló és visszalengő nietzsche-i pillanat...
E kis könyv ott kezdett csírázni, ekkor csak még mint déja vu és feltámadó érdeklődés, kíváncsiság az újabb vajdasági fejleményekre, az újabb művészeti szituációkra, a mostani közegre.
|