Könyvek, dokumentumok

Nyelvészeti témájú dolgozataimban többször foglalkoztam a nyelv szótári állományának a változásával. Bármiféle részletezés nélkül induljunk ki egy most elhangzott kulcsszóból, a „változás”-ból. Mert hát ki ne tudná: a nyelv is változik. Sőt a lexikai állománya, a „szótára” napról napra, szemmel láthatóan alakul. Egyik pillanatról a másikra kerülnek bele új szavak, de egyben a régieket, a kevésbé használatosakat mintegy magával rántja a kivesző fogalom, az a kategória, amit jelöltek.

Ki gondolta volna pár évvel ezelőtt, hogy például a hajlékonylemez-meghajtó többszörös összetételünk kiveszik? Mégpedig – némi túlzással – egyik napról a másikra. Nem csoda, hisz adatainkat ma már CD-n, DVD-n vagy pendrive-on (USB-flash-tárolón, USB-kulcson vagy egy igen kreatív összetételt megemlítve: tollmeghajtón) hordozzuk. Mi is történt? A fenti többszörös összetétel szinte az előtt halt ki a nyelvből, hogy igazán lexikalizálódhatott volna. „Magával rántotta” a kivesző fogalom.

Mivel tanulmányaim során tehát meglehetősen sokat foglalkoztam szókészleti kérdésekkel, különösképpen a jelentéssűrítő összetételekkel, így nem csoda, hogy rögtön felfigyeltem Molnár Csikós László Divatszavak című könyvére, amelynek alcíme máris utal kötetének jellegére, a szótárformára: „222 újszerű szó és szójelentés részletes magyarázata”.

Molnár Csikós László tanár urat aligha kell bemutatni, e témánál maradva például a Magyar Szó Kilátó című mellékletének Szófigyelő rovatában találkozhatunk írásaival, szócsemegéivel hétről hétre. Aki azonban nem ismerné: nyelvész, az Újvidéki Egyetem tanára, fő kutatási területe a nyelvhasználat és a mondatszerkezetek vizsgálata, érdeklődési körébe tartozik még a nyelvművelés, a szociolingvisztika stb.

Visszatérve azonban a most bemutatásra kerülő kötetéhez, szeretném hangsúlyozni, hogy Molnár Csikós László nem „alapértelemben vett” szótárt ad az olvasó kezébe. A címszavak kifejtései, „magyarázatai” rendkívül olvasmányosak, közérthetők, így a fiatal és az idősebb generáció bármely tagját könnyedén lekötik. Újszerű továbbképzések (csápol, durcizik, füvezik, figyuz, kátyúz stb.), összetételek (arculatformáló, bébicsősz, etnobiznisz, habparti, inkubátorház, kártyafüggetlen stb.) magyarázatát adja tehát meg, de teret ad meglehetősen ritkaságszámba menő szavaknak is, mint amilyen a tájseb, a véleményklíma, a távsokkoló stb. A „koviubi”-féle szószörnyetegeket azonban – véleményem szerint jogosan – kerüli.

A kötet Előszóval indul, amely után a szótárrész következik, végül pedig egy igen részletes Szómutató is hozzájárul a szótárban való könnyed eligazodáshoz. A szócikkekben olykor művelődés-történeti és nyelvtörténeti fogódzók, néha számítógépes-elektronikai ismeretkörök, a hétköznapok asszociációsorai vagy éppen személyes észrevételek, szókészleti megjegyzések (e leíró „technikákat” sorolhatnám szinte a végtelenségig) építik le tudatosan a szigorú szótári formanyelvet, és teszik oly olvasmányossá, ma így is mondanánk: „fogyaszthatóvá” az egyes szó- és szójelentés-magyarázatokat.

Az élményfürdő összetett szó magyarázatánál, elemzésénél például kitér az angol eredet megragadására, majd egy célratörő „definícióval” leírja ezen újszerű – tegyük hozzá: jelentéssűrítő – összetétel meghatározását. Többek között a „nagy sebességű vadvízáramlás”, a „gomba alakú nagynyomású vállzuhanyok” stb. említésével teszi még szemléletesebbé, képileg még könnyebben megragadhatóvá a fogalmat. Molnár Csikós egyben figyelmeztet, hogy e szó megjelenése gyarapította a -fürdő utótagú összetételek csoportját, majd számba is veszi a további, ezen utótagokból álló fürdőhelyekkel, fürdőintézményekkel kapcsolatos (termálfürdő, strandfürdő stb.), sőt a fürdőzés bizonyos fajtáit is (pezsgőfürdő, zuhanyfürdő stb.) is megnevező – szintén újszerű – alakulatokat.

Emlékszem, annak idején még Kiss Gábor hublot replica és Pusztai Ferenc egyik, 1997-ben megjelent „szóleltárának” bevezetőjében olvastam azt, hogy pont ennek az élményfürdő összetett szónak a kötet szerzői nem jósoltak nagy jövőt, lexikalizálódását kizártnak tartották. Molnár Csikós László szótára és tapasztalataink is igazolják, hogy ma már ez az összetett szó igenis része szókincsünknek. A nyelv változik, és olykor felülírja az elvárásokat, a vele kapcsolatos előrejelzéseket. Pillanatnyi állapotát és állományát mindenképpen lényeges leírni. Biztos vagyok benne, hogy a szakma és a nyelv iránt érdeklődő olvasó is talál a kötetben olvasnivalót!

Brenner János