Könyvek, dokumentumok

Az Arachné szőnyege című kötetet mind az irodalom alakulástörténeti kutatása, mind történetének oktatási modellje szempontjából az újítás, az elméleti és történeti újraértés igénye hozta létre; a magyar irodalom történetének egyedi látásmódja (víziója) mellett a történeti poétikák értelmezésének változatos stratégiáit is felállítja.

Irodalomértésének két fontos elvi/gondolati alaptétele van. Az egyik, hogy az irodalom történetét hálózatos szövevényként, a lineáris tendenciák helyetti viszonyrendszerek oda-vissza ható mozgásaként képzeli el, a másik viszont, hogy az irodalmi hagyományt is dinamikus alakulásként fogja fel, amely nemcsak változtatja lényegét, nemcsak újraalkotható, de – Márton László történeti látásmódját és írói opusát véve hivatkozási alapul – utólagosan is létrehozható. Ilyen értelemben beszél a szerző „új magyar barokk regény”-ről, a magyar klasszicizmusnak a romantika irodalmában konstituálódott csődjéről, XVIII. századi és XIX. századi regénykonstrukciókról a XX–XXI. századi magyar irodalomban, olyan szövegdiskurzusokról a legújabb magyar prózában, amelyeknek tükrében nemcsak az új magyar prózai beszédmódok gazdagodnak a múlt távlata által, de a régi irodalom is átalakul, új értelmet nyer.

A fentiekben vázolt diszkurzív szempont alakította ki a felsőoktatási segédanyagnak is szánt tanulmánykötet fejezeteit és alfejezeteit. Az első részt alkotó tanulmányok három alfejezetre (Eszmény, erkölcs, értékrend, Barokk látványkép és klasszicista minta, A romantika „géniusza”) tagolódnak.
Az Eszmény, erkölcs, értékrend című fejezet öt tanulmánya intertextuális vonzatköröket, diszciplináris átjárásokat, irodalom- és társadalomtörténeti mozgásokat értelmez: a Kazinczy Ferenc Tövisek és virágok c. kötete kiváltotta ízlésvita és polémia mozgástereit, az erkölcsi értékrendek és kódok dekonstruálódását a történeti mozgások közepette, társművészeti diskurzusok jelenlétét az irodalmi jelentések kibontakozásában, a publicisztikai és a szépirodalom együtt hatását a Mikszáth-opusban. A Barokk látványkép és klasszicista minta címen egységgé szervezett tanulmányok a korszak- és műfajközi átjárások értékalkotó mozzanatait tárja fel a magyar irodalom hálózatos szövevényében, míg A romantika géniusza c. alfejezet a romantika és a legújabb magyar irodalom diskurzusait feltáró és értelmező tanulmányokat tartalmaz. A tanulmányok által feltáruló történeti vizsgálódások és értelmezések, az ekképp körvonalazódó történeti poétikák tanulmányozásához a kötet második fejezete nyújt gazdag szemelvényanyagot.

A kötet az 1772-ben napvilágot látott Kártigám és Spiró György, valamint Vasagyi Mária újabb regényei (2008, 2009) közötti időbeli fesztáv irodalmának tanulmányozásához válogatott irodalmat is kínál.

Géczi János