Könyvek, dokumentumok

Varga Sándor 1945-ben született Bácskossuthfalván. Újvidéken diplomázott, 1967-től Ürményházán, 1974-től pedig Bácsgyulafalván volt magyartanár. Jelenleg nyugdíjas.
Nagypéntek mint nap gyásznap, a Megváltó halálának a napja. Nem véletlen hát, hogy ez a címe Varga Sándor második kötetének, ami 2011-ben jelent meg az Aracs Kiadó gondozásában. A cím sugallja mindazt, amiről a versek szólnak: elkeseredettség, kilátástalanság, jövőnélküliség, értékvesztés és pusztulás. Ugyanakkor, akár csak a nagypéntek fogalma, pozitív hangokat is megszólaltatnak a versek: a szerelmet, a reményt, az őszinte és tiszta hitet.
A költő ezekről énekel. Állítása szerint sosem volt híve a semmitmondásnak, verseinek mindig voltak kiváltó okai, ennek a kötetnek az esetében pedig az 1999–2011-es időszak, az az idő, amire a fiatalok – köztük én is – homályosan vagy talán egyáltalán nem emlékeznek, a bombázások, az embargó, a 2000-es forradalom és az a hangulat, ami az óta is itt ül az emberek mellkasán. Látni, ahogy a múlt, a boldog gyerekkor emlékei szépen lassan elpusztulnak, szívfájdító élmény.
De ahogy fent már említettem, nem csak erről szólnak a versek. Itt-ott megjelenik valami, valami szerelemszerű tiszta egyszerűség is, ami erőt ad egy ilyen világban az embernek, de nemcsak ez, hanem a hit is, az a tiszta hit, amit még akkor sem lehet megtörni, ha a privatizáció és a hanyatlás már ezt is utolérte.
A kötet hangulata komor és borongós. Hisz mit remélhet egy kisebbségi magyar értelmiségi egy háborúktól és korrupciótól sújtott országban? Főleg akkor, ha úgy érzi, hogy senki sem figyel rá, senki sem hallja meg a hangját. Ám épp ez ad lehetőséget arra, hogy szókimondóan, őszintén mondja el, valami elromlott, és nem állt helyre az a biztonságérzet és nyugalom, ami régen volt – még az is kérdésessé válik, hogy vissza fog-e állni?

Lábadi Dávid