Könyvek, dokumentumok

Silling István a magyar dialektológiába elsősorban a Kupuszinai tájszótárral (1992) és e szótár bővített és átdolgozott kiadásával, A kupuszinai nyelvjárás és szótára című (2007) 406 oldalas művel írta be a nevét. Minthogy Kupuszinán született, s mivel az ottani nyelvjárás anyanyelvjárása, s minthogy ismeri a beszélőközösséget és kultúráját is (néprajzkutatóként is ismert a neve), kupuszinai, illetőleg bácskai nyelvjárási és néprajzi kompetenciájához nem férhet kétség. Különösen ezért hangsúlyozandóan fontos körülmény ez akkor, amikor táj szavak leírásáról van szó. Most elkészült nyelvatlaszára úgy tekinthetünk tehát, hogy téma és szerző szerencsésen egymásra talált, hogy megbízható, hiteles adatokkal, fontos forrással gazdagodik a nyelv- és a néprajztudomány.
Ami a Nyugat-bácskai magyar nyelvatlaszról lényegre törően megfogalmazandó, az a következő: a szóban forgó nyelvjárási atlasz nem csupán egy meghatározott időszak (a 21. század eleje) öt nyugat-bácskai települése magyar nyelvjárásának a szinkrón állapotáról nyújt tudományos leírást, hanem korábbi hasonló gyűjtésekkel való összehasonlító vizsgálatokat is lehetővé tesz...
A szerző nemcsak térképlapokat közöl, hanem a vizsgált öt falu nyelvjárását is bemutatja hang-, alak- és mondattani jellemzőik alapján, s néprajzi szempontból is tanulságos nyelvjárási szövegeket is közöl. Az egyes települések történeti bemutatása, a demográfiai adatok közlése a munkát a szükebb közösségek számára még vonzóbbá teszi.

Kiss Jenő