Könyvek, dokumentumok

Dicsérjük mi is!
Bozsik Péter csantavéri származású magyar író-költő legújabb kötete a zEtna kiadónál az idén megjelent, A pálinka dicsérete és más történetek című elbeszélésgyűjtemény.
Az elbeszélések négy ciklusba rendeződnek (Rákszem, A kór háza, Állati mesék, A pálinka dicsérete).
Az első ciklusban a Vajdaságból (Neoplantáról, a tartományi székvárosból) Cigeddinre (Szeged?) és⁄vagy Weisbrunnba emigrált író(k)ról mesél a szerző, olyan íróról, aki megpróbál élhető helyzetet teremteni magának pszichikailag és egzisztenciálisan is. A ciklusban végig téma a vajdasági származás, és az emigráltak minden helyzetben vajdaságiak maradnak. A főhős(ök) a szerző alteregóinak nevezhetőek, Bálványi, Karácsonyi Péter, Bozsik Péter eggyé válik, a szerző a főhős művének szereplőjévé transzformálódik, mindenki mindenkit ír (Karácsonyi P.: ,,én már azonosultam novellahőseimmel, Bozsik Péterrel és Bálványi Péterrel”), és az álnév használata konkrét célt is szolgál. ,,Ha táviratozok, Karácsonyi aláírással, akkor azt jelenti, nem vagyok az országban, Ha a saját nevemet írom, azt jelenti, bujkálok.” Mindenki író, költő, újságíró vagy legalábbis egy gasztronómiai almanach szerzője. És mindenki dohányzik és iszik, bort, pálinkát, vodkát.
A harmadik ciklus (Állati mesék) állatszereplői mögött szintén az író alteregójának(inak) történeteit olvashatjuk. A hősök a maci, a róka, a sün, a sertés. A szerző La Fontainnel folytat párbeszédet, tanulságot ír a mese után, megmagyarázza egy szállóige eredetét (Tévedni emberi dolog – mondta a sün, amikor szodómia vádjával beperelték). A mackópapa is emigráns, a déli erdőkből költözött át, és új lakhelyén újságíró lett az Erdei Krónika munkatársaként. Szembesült azzal a problémával, hogy származása miatt egyesek megszólják, de ,,Mackópapa nem sértődött meg, sohasem büszkélkedett származásával, bár nem is szégyellte, mondhatni, identitás nélkülinek tartotta magát”. A szerző a róka és a holló klasszikus történetét átírja, és kétféle befejezést ír hozzá, az egyikben a holló odaadja a sajtot a rókának, ám annak beletörik a foga, mivel a sajt műanyagból van, a másikban a farkas terepszínű egyenruhában lelövi a hollót, majd a róka leharapja a fejét. És persze az állatok is isznak, a róka részegen találkozik a hollóval, a medvepapa pálinkát iszik, a sün fröccsöt konyakkal.
A negyedik ciklus címe sokatmondó: A pálinka dicsérete. Ennek első írása a Pálinkaenciklopédia címet viseli, amelyben a szerző ábécérendben tárgyal bizonyos, a pálinkához kapcsolódó fogalmat, a kvázitudományos értekezésből megtudjuk, hogy az őszibarack a pálinkák királynője, a sárgabarack a hercegnő, a birs királylány, a bodza KIRÁLY, az eper a férfiak itala, a körte herceg némi hermafrodita beütéssel, a szilva köznemes, a cukor pedig a pálinkák szégyene. Ugyanebben a hangnemben szólal meg a következő írás is, amely a Sörszótár címet viseli, szintén ábécérendben, de ez alkalommal a sörhöz kapcsolódó fogalmak bemutatásával, az előzőhöz képest talán kevesebb tudományossággal, ám több humorral fűszerezve. A Minimániák tizenhárom elbeszélése az utazás köré szerveződik, legyen az időutazás, nyaralás, vagy csak egy egyszerű szökés a fogdából. A szereplők visszatérnek gyermekkoruk színhelyére, meglátogatják barátnőjüket Ulmban, vonatra szállnak Kolozsvárott, lecsúsznak egy hegyen, egy vasútállomás mellett bicikliznek a gyerekükkel, vagy ha másképp nem, akkor az álmok országába utaznak. Útközben meghallgatják egy punk elbeszélését, a görög fogadós, Temisztotelész csacsogását, Macedóniában nosztalgiáznak egy szkopjei kocsmárossal, és Bitolán, katonáskodásuk helyszínén összefutnak a Gazdával, aki mindent be tud szerezni. A kötet egy négy rövidebb szövegből álló írással zárul és a Minuták címet viseli. Ez a világ legdrágább öngyilkosságával fejeződik be, amit Stone Christmas (Karácsonyi Péter, a szerző alteregója) a magyar–sváb származású milliomos követ el.
A műben végig jelen van a humor, olykor keserűen, de mindig élvezhetően. A vajdasági magyar irodalom jeles képviselői is állandóan megjelennek, Bada Dada, Aaron Blumm, Fenyvesi Ottó, ,,aki megunván, hogy a környéken nem lehet jó pálinkát inni, rászánta magát a pálinkafőzésre”, Tolnai Ottó, vagy éppen a Temüri Remete vagyis Fehér Leves (a temerini Csorba Béla?). Persze a kötetcím kötelez, és így a pálinka dicsérete lesz vezérmotívummá, legyen az barack, szilva vagy cseresznye, de ha nincs más, lehet vodka is, vagy bármi egyéb ital…

Benedek Miklós