Könyvek, dokumentumok

Spanyol menyasszony. Lány, regény

Lovas Ildikó harmadik regényében ott van az eddigiek tematikai érzékenysége, elbeszélői gyakorlata, tovább finomított, harmonikus szerkesztéssel, jól kidolgozott, a részletekbe menően egyénített elbeszélői hangokkal. Folytatja az előző regényben (Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában) bevált párhuzamos elbeszélői gyakorlatot, ezúttal is két elbeszélő mesél két teljesen különálló történetet a regény szabálytalanul váltakozó fejezeteiben. A két történet nem ér össze, csupán laza motivikus összefüggések azonosíthatók, szinte archetipikus jelleggel bukkan föl egy-egy, az elsőben akár mellékesnek is tűnő körülmény, megállapítás a másikban (a számtalan apró gombbal összekapcsolt mennyasszonyi ruha, illetve hálóing, a tyúkvágás jelenete, Mária Magdolna napja, mint a meghatározó női mintákat adó nagyanya és anya névnapja a lány történetében, illetve a tragédia napja a másikban), közelíti egymáshoz őket az is, hogy mindkét esetben első személyű női elbeszélő szemszögéből látjuk az eseményeket, illetve mindkettő helyszíneként fölismerhető a Szabadka környéki világ, Lovas elbeszélői munkáinak megkülönböztetett helyszíne. A regényben elsőként kiteljesedő történetnek az elbeszélői jelenben érett korú elbeszélője önéletrajzi olvasatot kínál, saját nőiségének a 80-as évek elején, tinédzserként megélt első tapasztalataira emlékszik vissza, mindazokra a bizonytalanságokra, amelyekkel a maga személyes életével valamit komolyan kezdeni akaró fiatal nő nemcsak magában, hanem az önmagáról meglehetősen zavaros, gyakran hazug képzetekkel bíró környezetében is szembesült. Az így kialakuló történet mellett szólal meg aztán a másik elbeszélő, amelyben az olvasó viszonylag gyorsan beazonosíthatja Jónás Olgát, Csáth Géza, pontosabban Brenner József tragikus sorsú feleségét, aki az írózsenivel, morfinista orvossal, szexmániákus férjjel és nem utolsósorban féltékeny férfival eltöltött utolsó napjára emlékszik vissza, egy imaginárius elbeszélői időből, hiszen az elbeszélt események után reálisan már nem állt módjában az elbeszélt történéseket így végiggondolni. A két történet egymásra vetítése számos elgondolkodtató olvasatot eredményezhet. Mindkettő olyan élménynek ad hangot, amelyet korábban nem tettek láthatóvá egyrészt a valódi lányregények, másrészt a férfiregények beszédmódjai. A századeleji párkapcsolat tragikus végkifejlete átsugárzik a századvégi lány történetére is, és bár mindkettőben nagy akaratok keresnek magukhoz méltónak hitt sorsot, kiderül, hogy nem urai a saját történetüknek, az kicsúszik a kezükből. A hősök, miként a nagy sorstragédiákban, elbuknak, és a párhuzamos olvasatok ezeket a kifejleteket nem mutatják sem egyedinek, sem elkerülhetőnek.

Ladányi István

(A regény a pozsonyi Kalligram gondozásában jelent meg 2007-ben.)